Unom azokat, akik egy-egy hét meglepő vagy fontos eredményei után már előre évtizedes tendenciákat látnak, és azonnal az angol, az olasz, vagy a spanyol foci hanyatlásáról beszélnek. Az, hogy a Bajnokok Ligája idei döntőjét két német csapat játssza, nyilván szimbolikus jelentőségű, de a Bundesliga előretörését sokkal inkább mutatják az elmúlt évek eredményei, semmint pusztán a szombat esti meccs párosítása.

A Bayern München négy éven belül harmadszor játszhat a BL-döntőben, a Borussia Dortmund pedig az 1997-es győzelem óta a poklot is megjárta, most pedig újjászervezve és megerősödve újra a menny felé tart. A német stadionok lelátói tömöttek, a szaksajtó pedig hónapok óta két német edző zsenialitását dicséri. Az embereknek tehát tetszik, amit látnak, és a lényeg tulajdonképpen ennyi volna. Nézzük meg, mit is jelent mindez a számok nyelvén!

Büszkeséggel töltött el a pillanat, amikor a mai Nemzeti Sport címlapján azt láttam, hogy a Bild beválasztotta Huszti Szabolcsot, a Hannover játékosát a Bundesliga idei álomcsapatába. Annak tudatában meg pláne megsüvegelendő ez a siker, hogy a többi mezőnyjátékos a Bayern, Dortmund, Leverkusen hármasból lett beválogatva, tehát mondhatjuk, hogy a kapus Kevin Trapp mellett csak ő tudta magát egy középcsapat emberekén ebbe az elitbe beverekedni. Aztán, ha a másik mai hírhez lapozunk, láthatjuk, hogy Egervári kapitány meghirdette a következő meccsekre készülő válogatott keretét – ismét Huszti Szabolcs nélkül. Nem, nem lepődünk meg, csak továbbra is bánkódunk.

Mindegy is, hogy kinek a hibája (bár a felekkel készült interjúkban legalább egy kérdést elbírt volna azzal kapcsolatban az újság, hogy nem akarnak-e jobb belátásra térni), kis magyar valóságunkat tökéletesen jellemzi, hogy jelen helyzetben könnyebb egy best of Bundesliga csapatba bekerülnie Husztinak, mint a magyar válogatottba. Valószínűleg Németországban ezt még kevesebben értik, mint idehaza, de valljuk meg, egyáltalán nincs rendjén ez a dolog.

Lehetetlen küldetésre hívta fel a Heineken a futballt szerető, párkapcsolatban élő férfiakat: győzzék meg kedvesüket arról, hogy érdemes kiadni 1899 dollárt két darab olyan székért, amely a nappaliba varázsolja a stadionok hangulatát. Ha sikerül, akkor a jutalom sem marad el, hiszen ebben az esetben a boldog pár két jegyet nyer a Bajnokok Ligája londoni döntőjére. Nézzük, hogy boldogultak a férfiak:

Csak annyit tudok mindehhez hozzáfűzni, hogy egyrészt a Heineken megint remek ötlettel állt elő (volt már olyan is a múltban, ahol a nőkre hárult a meggyőzés terhe), másrészt a győztes nagyon, de tényleg nagyon megérdemli a nyereményt. Na meg, kellőképpen szerencsés is, hiszen valljuk meg, a székek valóban rondák, és bármit is mond, az indusztriál továbbra sem divatos lakberendezési stílus.

Benito Mussolini történelmi megítélése Olaszországban még mindig nagyon ellentmondásos. Mondjuk úgy, hogy a Ducéról alkotott általános kép ott nem olyan egyértelműen rossz, mint ahogyan azt Európa többi részén várnák az emberek a múlt század történelmének ismeretében. Sokan nem tudják hova tenni azt, amikor Di Canio azt mondja, hogy "fasiszta vagyok, nem rasszista", vagy amikor Silvio Berlusconi kifejti, hogy a Mussolini-kormány a faji törvényeket leszámítva jól tette a dolgát, a deportálásokat meg úgysem tudta volna megakadályozni, mert az Németország akarata volt.

Nehéz rendet tenni a fejekben, de a World Soccer magazin legújabb számában van egy érdekes cikk, amely segítségünkre lehet, és egy tippet is ad arra, hogy miért hiszik azt sokan tévesen, hogy Mussolininek a Lazio volt a szíve csücske.

Most már mindenképpen elmondhatjuk, hogy Svájc várakozáson felül teljesít az elit idei jégkorong világbajnokságán, hiszen kevesen számítottak arra, hogy a csapat ilyenkorra majd veretlenül fogja várni a csehek elleni negyeddöntőt. Keretükben nem hemzsegnek az NHL-játékosok, ám ahogy az az alábbi interjúból is kiderül, nem tettek le az amerikai álomról. Az IIHF hivatalos honlapján közölt beszélgetésben erről, és a a csoda titkáról kérdezték Philippe Furrert, akit még 2003-ban draftolt a Rangers, ám eddig még nem játszott egyetlen külföldi bajnokságban sem. Következzen alább ennek egy igencsak tömörített változata magyarul.

Nézegettem a képeket az elmúlt hétvégi F1-es nagydíjról, és különösen tetszett az Associated Press munkatársának, Emilio Morenattinak a fotója:

Művészi módon kapta el a pillanatot, ahogyan Felipe Massa a kerékcsere után elsuhan, és a kép jobb felső részén látszik, hogy a jelzőlámpa zöldre váltott. Emlékszik még valaki, mi történt még 2008-ban Szingapúrban? Igen, mondjuk úgy, hogy a félautomata jelzőrendszer akkor még nem volt tökéletes, és a végén Massa töltőcsöve bánta az esetet. Akkor a csapat visszatért a nyalókás ember alkalmazásához. Hosszú távon viszont a lámpa nyert.