Labdarúgó NB I., 29. forduló
Ferencváros–Siófok 0–1 (0–0)
Albert Flórián Stadion, 6000 néző

Ha már magam is erre buzdítottam mindenkit, kimentem én is a Fradi–Siófok meccsre, akkor is, ha egyetlen ismerősömről sem tudtam, hogy ott lesz-e. Hogy megérte-e? Igen, egy dologért megérte: a szünetért. A két félidő között ugyanis a Ferencváros KEK-győztes kézilabdás lányait köszönthettük, és akárhányan is voltunk kint, szerintem nekik is élmény, amikor vastapssal ünnepli őket az Albert Flórián Stadion közönsége.

videó: www.fradi.hu

Azt viszont sajnos nem tudom elmondani, hogy magáért a fociért megérte kilátogatni a meccsre, ami már önmagában elég erős kritika, hiszen ezen a mérkőzésen a belépés ingyenes volt. Annyit is ért, pontosabban annyit se ért.

Mai Eb-sztorinkkal visszautazunk 1996-ba, és visszakanyarodunk ahhoz az angol válogatotthoz, amely gond nélkül jutott tovább a csoportjából, ahogyan az egy rendező ország csapatától illik. Gazzáék aztán tizenegyesekkel túljutottak Spanyolországon is, míg közben a németek Horvátországot ejtették ki, így az elődöntőben jöhetett az igazi presztízsharc, a történelem egyik legpikánsabb párosítása: Anglia–Németország.

A Wembleyben aztán 75 ezer szerencsés szurkoló olyan meccset láthatott, amelyet soha nem fog elfelejteni. Feszültség, 120 perc tömény izgalom, és egy mérkőzés, amelyet Puhl Sándor magabiztosan tartott kézben, hiszen mindössze három sárgát kellett kiosztania. Még mindig élesen élnek a képek: Gascoigne szögletét Adams közvetítésével Sherar fejeli a hálóba, aztán negyed órán belül egyenlítenek a németek. Basszus, kár írogatni, nézzük inkább meg!

Nagyon sajnáltam az angolokat. Ha Paul Gascoigne lába egy mérettel nagyobb, akkor tán nem is kell tizenegyeseket lődözni, hiszen akkor elérte volna azt a fránya labdát a hosszabbításban (sajnos ez kimaradt a fenti videós öszsefoglalóból, de gondolom sokan emlékeznek rá).

Jégkorong világbajnokság, negyeddöntők:
Szlovákia–Kanada 4–3
Oroszország–Norvégia 5–2
Finnország–Egyesült Államok 3–2
Svédország–Csehország 3–4

A finnek örülhetnek, az Atlanti-óceán túlpartjáról jöttek pedig hazamehetnek – nagyjából ennyivel is összefoglalható a hokivébé mai negyeddöntőinek fele, de igazából ennél sokkal több mindent élhettek át azok a szerencsések, akik a tavaszt az északi tájakon töltik, és esetleg élőben láthatták a mai meccseket.

Az alábbiakban teljesen random módon összeszedtem pár, a kocsmai okoskodás kategóriájába tartozó véleményt, melyekkel ki lehet engem kergetni a világból.

(kép:origo.hu)

[forma-1] "X.Y. csak azért lett világbajnok, mert jó kocsiban ült"

Na ennek kb. annyi értelme van, mint kijelenteni, hogy aki gazdag, annak sok a pénze. Hát persze, hogy erős kocsival lesz valaki bajnok! Miért, mit gondoltok, Alonso miért nem küzdött a dobogóért a Minardiban? Senna miért nem nyert a Toleman csapat színeiben (jó, egyszer majdnem összejött neki)? A Forma-1 hatvankét éve íródó történetében mindig a jó kocsi + jó pilóta páros lett a világbajnok. Az már egy más kérdés, hogy voltak szezonok, amikor jóval többet számított a technika, mint a versenyző. De Badoer ülepe alá is hiába raktak Ferrarit...

Folyt. köv. a kattintás után.

Rögtön nagy durranással kezdődött a MotoGP francia nagydíja, hiszen a csütörtöki sajtótájékoztatón Casey Stoner rövid, ám annál megdöbbentőbb bejelentést tett. A mindössze 26 éves versenyző, aki tavaly és tavalyelőtt is világbajnokságot nyert, és éppen úton van a harmadik felé, bejelentette visszavonulását. Igen, ennyi volt: végigcsinálja ezt a szezont, aztán hátat fordít a gyorsasági motorozás világának.

A fene vigye el, kár érte. Kár, mert két év alatt két különböző csapattal lett világbajnok, kár, mert igencsak gyors tudott lenni, és kár, mert ha kellett, még Rossinak is be mert szólni, és azért két világbajnoki címmel már valamivel alátámasztotta mondandóját akkor is, ha nem volt feltétlenül igaza. Lehet, hogy sosem tudjuk meg, mennyi volt még benne, mennyi mindent érhetett volna el, bár huszonévesen a véglegesnek tűnő döntések nem mindig véglegesek.

Jött a hír, egy nappal előbb a vártnál, hogy Magyarország 2013-ban is hazai pályán lehet a hokivébén. Igen, egy hatalmas köszönetet kell mondanunk mindazoknak, akiknek ebben a munkája benne van, mert hihetetlen élmény egy ilyen tornán nézőként is ott lenni, hihetetlen pluszt jelenthet a játékosoknak is, akik nem éppen a teher alatt összeroppanós fajtából valók, és mert óriási büszkeség azt érezni, hogy igenis alkalmasak vagyunk a legnagyobb nívón megrendezni egy ilyen eseményt. Aki 2011-ben nem volt ott a Papp László Arénában, az sajnálhatja, és a magyar pályázati anyag videóját megnézve láthatja, mit veszített:

Huh, ahogy megnéztem, rajtam is átfutottak az emlékek, kegyetlen hirtelenséggel. A szurkolás, a szolidaritásból kitett japán zászló, az, ahogyan Sikorcin belövi a vébé első magyar gólját, a macidobálás a spanyolok ellen, a helyenként thrillerre emlékeztető Korea elleni meccs, és igen, a hősies küzdelem Olaszország ellen, ami után elénekeltük a srácoknak a Himnuszt.

Azt már a Devils blogján megírták, hogy Kovalcsukék hogyan nyertek tegnap a Madison Square Gardenben, ám volt egy felettébb vicces momentuma is a tegnapi meccsnek. Amikor a kapus zavarásának vádjában bűnös, Travis Zajac névre hallgató centert két perc elzárásra ítélte New York állam bírósága, és az elítélt bevonult volna az intézménybe büntetése letöltésére, akkor az egész procedúra közröhej tárgyává vált az alábbi kis intermezzo miatt.

Ja és nehogy azt higgyétek, hogy kifele könnyebb dolga volt...

NHL Nyugati főcsoport, döntő, második mérkőzés:
Phoenix Coyotes–Los Angeles Kings 0–4
A párharc állása 2–0 a Los Angeles javára

Februárban még arról beszélt mindenki, hogy Jeff Carternek nagyon nem jött be a váltás. A kanadai center a Colombus Blue Jacketsnél legalábbis nem hozta azt a szintet, amit Philadelphiában megszoktak tőle, így úgy tűnt, jobb lesz őt tovább passzolni Kalifoniába. Az üzlet létrejött, Carter pedig többé-kevésbé továbbra is vergődött, legalábbis pont/meccs átlaga még mindig elmaradt a korábban rá jellemzőtől, sőt, az Ohióban mutatottól is. A rájátszásban aztán az első tíz meccsen csak egy gólt szerzett, de tegnap csodát tett: Wayne Gretzky után elsőként ütött mesterhármast Kings-színekben playoff-meccsen. Mindezt öt lövésből. Na ezt hívják hatékonyság-növelésnek.

Oké, kellett a dologhoz az is, hogy legyenek öt a három elleni emberelőnyök, de néha szerencséje is lehet az embernek, nem?

Elmélkedtünk már azon, hogy a jégkorongnak része-e a verekedés, de a lacrosse kapcsán ez a felvetés eszembe se jutott. Kanadában viszont, egészen pontosan a British Columbia Junior Lacrosse League küzdelmeiben volt egy összecsapás, amelyet biztosan nem felejt el senki, aki látta.  Nanaimo és Coquitlam (de szépek is az indián nevek) városának összecsapásán kicsit elszabadultak az indulatok, és Sledger kolléga meg is találta nekünk ezt a videót. Köszönjük!

Emlékszem, 2008-ban hivatalosak voltunk akkori barátnőmmel egy esküvőre, és egy perccel azután, hogy elfogadtuk a meghívást, eszünkbe jutott, hogy a C-csoport első helyezettje és a D-csoport második helyezettje fog aznap negyeddöntőt játszani. És, mivel értettünk a focihoz, meg voltunk győződve róla, hogy nagy valószínűséggel Hollandia megnyeri a csoportját, Oroszország pedig másodikként jut tovább. Annak tudatában pedig, hogy ő az oroszoknak szurkolt, én pedig az Oranjénak, már csak Murphy törvénykönyvének ismeretében tudtuk, hogy ez már biztosan így is lesz.

Emlékszem a pillanatra, amikor a lagzin a násznép fociszerető részével összekacsintva a megfelelő pillanatban kihúztunk a tévéhez, aztán nem sokkal később megnyugodtunk, mert a vőlegény is ezt tette. Szerintem helyesen cselekedett, mert 120 perc tömény izgalom várt rá, amelyet sosem felejt el, és amelyet most nagyon összesűrítünk itt nektek:

Igen, ez volt az a meccs, ahol ha nem is könnyen, de Dick Advocaat az oroszok kapitányaként kiütötte hazája válogatottját az Európa-bajnokságról.

Sokan rettegtek attól a múlt században, hogy 2000-ben majd eljön a világ vége. Aztán nem történt semmi, azon kívül persze, hogy Németországnak majdnem eljött. Minden idők talán legrosszabb Nationalelfje volt az, amelyik a holland-belga rendezésű Európa-bajnokságon égette magát a torna legöregebb keretével, pedig volt közöttük egy-két klasszis spíler. Hogy kik is? Idézzük fel ezzel a videóval.

Spílerek ide vagy oda, Németország egy Románia elleni 1–1-es döntetlennel kezdett, mégpedig a sikeres török integráció első fecskéjének, Mehmet Schollnak a góljával. Akkor még nem sejtették, hogy ez lesz csapatuk egyetlen szerzett gólja és egyetlen szerzett pontja a tornán.

Müncheni kiruccanásom során még csak autószalonba sem kellett bemennem azért, hogy eljátsszam a komoly vevőt ha egy Z4-es BMW-be be szerettem volna ülni. Elég volt csak az Olympiapark tőszomszédságában lévő BMW Welt élményparkjába elmennem, ahova a belépés természetesen ingyenes, hiszen ha valaki valamire büszke, azt mindenkinek meg akarja mutatni.

Igen, szeretek jó autókba beülni, olyanokba is, amilyeneket nem tudnék amúgy megfizetni. Nem vagyok lány, így marad nekem a BMW Welt. Jó volt körülnézni Münchenben – egyszerűen annyira letisztult ott minden, hogy az ember gyorsan megtanulja tisztelni a bajorokat.