Még tavaly, azaz múlt pénteken történt, hogy a Sapa Fehérvár AV19 elbukott EBEL-mérkőzésén egy magáról megfeledkezett szurkoló a palánkon átnyúlva megütötte a Salzburg játékosát, Robert Davisont. A csapat keresi a felelőst, és mindent megtesz azért, hogy az ügy minél hamarabb tisztázódjon. Ha van olyan szurkoló, aki ott volt, és bármit tud az eset körülményeiről, az feltétlenül írjon az info@albavolanhockey.hu e-mail címre.

Eddig tartott a szolgálati közlemény, most pedig jöjjön a szubjektív rész.

Szomorú vagyok. Nem ilyen hírrel képzeltem indítani a 2012-es esztendőt, és nagyon aggódom az eset következményei miatt. A salzburgiak – teljesen érthetően – kemény szankciókat várnak, és ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor megvalljuk, mi is ezt tennénk, ha valamelyik Volán-játékost érné hasonló sérelem. Nem tudom, végül mekkora lesz a büntetés, hiszen azt a híradást láttam, amelynek honlapja a képen látható "korrekt és pontos" módon számol be az esetről – gyilkosságról azért nincs szó.

Mégis, nagyon elszomorít, hogy kedvenc sportágam ilyen esettel kerül reflektorfénybe, és a média ettől hangos, nem pedig attól, hogy a Ladányi, Vas, Sofron trió négy góljával lemosták a fiúk a Villachot 4–0-ra. Pláne, hogy eddig azzal szoktam példálózni, hogy a magyar hokipályák világa sokkal családbarátabb mondjuk egy átlag focimeccsnél, és hogy a magyar drukkerek általában véve kedvesek, aranyosak és kultúráltak (ez utóbbi véleményemet az eset ellenére fenntartom).

Azon kívül, hogy egy szurkolónak senkit sem lenne szabad leütnie, nem is értem, miért lépi át valaki ezt a határt, amikor annyi mást is lehet csinálni. Lehet szidni az illető játékost, lehet ütni a plexit, lehet teli torokból szidni az összes labancot, ha úgy esik jól, tehát ezer legális módja van a feszültség levezetésének. Igen, én is szoktam ezekkel élni, és igen, engem is ki szoktak borítani egyes játékosok, akik bunkó módon viselkednek (pl. az emlkezetes bunyó után a közönségnek a középső ujját felmutató szlovén, Susanj Gasper, hogy csak egy példát említsek).

Ami viszont (többek között) rendkívül szimpatikus Ocskay Gáborban, hogy nem próbálta mentegetni magát, rögtön magára, illetve a rendező cégre vette a felelősséget az esetért, pedig talán joggal hivatkozhatott volna arra is, hogy nem hitte volna, hogy a 21. században ilyen megtörténhet Fehérváron, a magyar jégkorong fellegvárában. Én nem hittem volna.

Sokan tudni vélik, hogy az osztrák bírók direkt szívatják a Fehérvárt, mert nem szeretnek minket magyarokat. Én szeretném azt hinni, hogy nincs így, de ilyen viselkedéssel nem fognak minket megszeretni. Mert őket sajnos nem érdekli, hogy egyetlen emberről van szó, és hogy rajta kívül még legalább háromezren elmennek minden meccsre, és imádják ezt a csapatot, és a rá épülő magyar válogatottat is. Bízom benne, hogy mégis korrektek lesznek, és díjazzák a fehérváriak erőfeszítéseit az eset tisztázára. Bízom ebben, minden magyar hokirajongó nevében.