A golf mindig is előkelő sportágnak számított. Jó levegő, minőségi pázsit, megnyugtató környezet – egy kis felárért pedig a szivárvány is megoldható, ha van rá igény. Nagy  a jólét!

Amikor Détári Lajos lett a Ferencváros vezetőedzője, akkor, habár fenntartásokkal kezeltem a klub döntését, abban mindenképpen bíztam, hogy jön valaki, aki felkavarja az állóvizet, amellett, hogy legalább olyan korrekt és őszinte lesz, mint Prukner tanár úr. Általában nincs bajom azokkal az emberekkel, akik kimondják azt, amit gondolnak – nekem szegény Varga Zoltánnal sem volt soha, semmi bajom. Ha valami ellenérzésem volt Döme kinevezésével kapcsolatban, akkor az inkább az, hogy nem nagyon szokta kitölteni a szerződési idejét. Szurkoltam hát, hogy ez a Fradinál máshogy legyen.

A kép innen van, érdemes megnézni azt a cikket is

Most már azt kell mondjam, benne is csalódtam. És ezt nagyon sajnálom, mert történt egy-két dolog, amire tényleg nem számítottam.

2012 Formula–1 Maláj Nagydíj, dobogósok:
1. Alonso 2. Perez 3. Hamilton

Ismét egy olyan futamot láthattunk Malajziában, melynek lefolyását alapvetően meghatározta az eső. Ezúttal tíz kört sem tett meg a mezőny, amikor egy kis biztonsági autós játék után piros zászlóval szakították meg a versenyt, tudván, hogy még legalább fél óráig nyitva maradnak az ég csatornái.

A Kuala Lumpurtól alig 50 kilométerre eső Sepangban rendezett nagydíjakon már megszokhattuk az ehhez hasonló forgatókönyveket, és talán már nem is csodálkozunk, amikor újra és újra bekavar az eső. Felmerül tehát a kérdés: törvényszerű, hogy ennek így kell lennie?

Az idősebb hokiszurkolók talán emlékeznek még a Jászberényi Lehel 1990-es bajnokcsapatára, a csapatra, amelyben magyar játékosok klasszis szovjet társaiktól tanulhatták a sportág csínját-bínját. Bizony, szebb napokat is látott a jászsági jégkorong, és habár négy éve úgy állt, mostanra újra lesz Berényben fedett jégcsarnok, az álomból még mindig nem lett realitás. Pedig, ahogy ez a kisfilm mutatja, megérdemelnének az ottaniak még egy esélyt.

A videó alatt hallható közvetítés az 1990-es bajnoki döntő ötödik mérkőzése:
Lehel –Ferencváros 6–0, összesítésben 4–1 a Jászberény javára. A kommentátor: Török László

Angol részről Mourith Botha próbálja blokkolni a francia rúgást a két ország összecsapásán a Stade de France-ban. Arca árulkodik arról, hogy korábban lehetett már kellemetlen tapasztalata a hasonló próbálkozásokkal.

Fotó: Associated Press

Bundesliga 2, 26. forduló:
TSV 1860 München – Greuther Fürth 1–4 (1–2)
Allianz Arena, 29 600 néző

Az ember mindig legyen autentikus. Ezt az elvet követve döntök úgy, amikor éppen nemzeti ünnepünkön vonattal átlépem az osztrák határt, hogy a Monarchiára visszagondolva rendelek egy bécsi szeletet, iszom hozzá egy Budvar sört, és amíg nem hozzák ki, olvasom a Svejket, és természetesen a kokárdát sem feledem. Na igen, ez már inkább eklektikus, de annyi baj legyen, hiszen hamarosan úgyis Münchenben leszek, távol attól a helyszíntől, ahol franciák és lengyelek emlékeznek meg a magyar szabadságharcról.

És, ha már Münchenben leszek, tudom is, hogy mit fogok csinálni. Mármint a söriváson kívül. Igen, meg fogom nézni az 1860 München aktuális meccsét, hiszen a srácok pont Patrik napon fognak játszani a liga "legírebb" csapata, a Greuther Fürth ellen. Igen, tudom, a Sechzig csak másodosztályú, és messze nem olyan népszerű Bajorországban, mint a Bayern, de ha ők játszanak, legalább könnyedén belépőhöz jutok én is. És, miután az elmúlt két hét során két magyar bajnokin voltam kint, most már nem mindegy, hogy Bundesliga vagy Bundelsiga 2? Dehogynem: Scheißegal.

Nyilasi Tibor nyilatkozta tegnap a következőt a hétvégi NB I-es kapusbakikkal kapcsolatban:

"Talán azt vélem felfedezni, hogy az edzőkollégák próbálják a kapust is minél inkább bevenni a játékba úgy, ahogyan azt Nyugat-Európában látjuk, például Barcelonában, Victor Valdes esetében. Ehhez képesség kell, hosszú idő munkája szükséges ahhoz, hogy egy kapus lábbal is hasznos legyen."

A magam részéről maximálisan egyetértek vele, sőt továbbmennék: A magyar foci egyik rákfenéje (mert több is van neki) az állandó ide-oda kapkodás.

2012 Formula–1 Ausztrál Nagydíj
Dobogósok: 1. Button 2. Vettel 3. Hamilton

Ma kora reggel (későn kelőknek: délután) végre eljött a nagy pillanat. Majd' négy hónapnyi böjt után ismét hallhattuk a felbőgő motorok csodálatos zúgását, és ugyan nem voltunk a helyszínen, Melbourne-ben, de szinte a fotelban ülve is lehetett érezni a vérpezsdítő hangulatot. A verseny rengeteg izgalmat tartogatott számunkra, érdemes volt rá ennyit várni. Érzésem szerint nagyon sok fejlődést láthattunk az előző évhez képest egyes csapatoknál, ezáltal sokkal jobban összesűrűsödött a középmezőny, sőt, arra is látok esélyt, hogy az elkövetkezendő futamokban ezek a masszívan teljesítő csapatok egyike megtréfálja a nagyokat. Szóval, itt vagyunk a szezonnyitónál, megannyi manőverrel és kisebb meglepetésekkel.

Annyiféle tevékenység kéri felvételét az olimpiai sportágak közé, hogy elképzelni sem tudom, hol lehet a józan észnek és a NOB türelmének határa. Úgy látszik, Baltimore utcáin meg is született a legújabb gyorsasági sportág, melynek időmérő edzését az alábbi képen láthatjuk. A csapatfőnök mobiltelefonon, a versenyző egy átalakított MP3 lejátszón keresztül csatlakozik a Team Radio frekvenciájára, ahol éppen az unicikli nyeregmagasságának beállításait beszélik meg. Várjuk az ötleteket, hogy a sportágnak neve és szabályai is legyenek.

Oké, bevallom: nagyon hiányzik már, hogy F1-et láthassak a tévében.

Fotó: Associated Press

Labdarúgó NB I, 19. forduló:
Pécs–Ferencváros 0–2 (0–1)

Nincs is jobb program egy tavaszi borús vasárnapon, mint felkerekedni, hogy megnézzem kedvenc csapatom pécsi vendégjátékát. Pláne, miután a mérkőzésre nagyon készülő bloggertársam, Rhynn megüzente, tárt karokkal várja a zöld-fehérben érkezőket is, így nem is volt kérdés, hogy autóba ülök, és végigjárom a Kelenföldi Erőmű, Dunamenti Erőmű, Kulcsi szélerőmű, Paksi Atomerőmű útvonalat, hogy az uránbányászat egykori fellegvárának számító Mecsek lábánál kössek ki. Házigazdánkat megleptem egy zöld-fehér színnel megjelenő Irsai Olivérrel, ő pedig egy remek ebéddel fogadott minket. Ekkor ugyanis már ott volt pécsi részről PVMiki, a Fradi képviseletében meg taktikai szakértőnk, Haraldhardrada, így minden adott volt egy közös, baráti meccsnézéshez.

Ebben a rövid kis írásomban egyetlen kérdést szeretnék intézni a nagyérdeműhöz. Tudjátok, elég sok helyen hallottuk már, hogy milyen siralmasak az NB I-es nézőszámok. Sajna a nemzetközi összevetésben valóban nem tartozunk az élmezőnybe, és a múltunk is egész szépnek volt mondható*, de azért a 3500-4000 fő meccsenként nagyjából megvan, dacára egyes médiamókusok kitartó munkásságának. Szóval a kérdés:

Van olyan magyar bajnokság, ahol az átlagnézőszám magasabb, mint a labdarúgó NB I-ben?

Elsősorban csapatsportokra gondolok, de érdeklődéssel várok bármilyen ötletet.

A cseh Klara Janu az amerikai Emmanuel Yarborough ellen melegít be, emlékeztetve minket a nemzetközi nőnap alkalmából arra, hogy a szumó sem csak a férfiak világa.

Játékvezetők közt vannak jók és kevésbé jók a labdarúgás világában, és ahogyan a technika és a műszaki tudományok fejlődnek, egyre több segítséget kapnak munkájukhoz. A más sportágakban alkalmazott videóbíró bevezetésétől viszont egyelőre ódzkodnak a szabályalkotók, pedig a fejlesztés ezen a téren is jó ütemben halad, és nem, a magyar találmány nem bukott meg, csak Maruzsiék egyelőre ott hibáztak, hogy túlzottan sok energiát fordítottak a lesjelzésre, és egyelőre nem eleget a góljelző rendszer kidolgozására. A 2010-es világbajnokságon pedig Lampard éppen olyan gólt lőtt, amelyről három hülye kivételével mindenki látta, hogy bent volt, így érthetően újra felmerült az, hogy valamilyen technikai megoldást kell találni a problémára. A videóbíró mellett számos érv szól, és ezeket már fel se sorolnám, hiszen mindenki tudna mondani eseteket tévesen megítélt lesekről, gólokról, egyebekről. Most inkább az ellenérvekről szólnék, amelyek között vannak kifejezetten racionálisak is, meg olyanok is, amelyekkel nem tudok egyetérteni.

És mégis van! A San Martín–Estudiantes meccs ezzel dőlt el. Szegény Diego Sosa.

Vagy inkább mellérúgás... nem semmi. A találatért köszönet Sledgernek!

Néha a barátságos meccseken is láthatunk érdekes dolgokat. A Dinamo Kijev olyan ellen gólt kapott hazai pályán  a Maccabi Haifa vendégeként, amelyre a kapus, Mendes egész életében emlékezni fog. Tanulság a magyar csapatoknak, akik esetleg az európai kupák mínusz kettedik selejtezőkörében esetleg izraeli ellenfelet kapnak: a Közel-keleten néha erős szél fúj.

Labdarúgó NB I 18. forduló:
Ferencváros–Debrecen 1–2 (0–1)
Albert Flórián Stadion, 9300 néző

Veretlen csapatként érkezett a DVSC a Ferencvároshoz a 2012-es tavaszi nyitányon, ami ezúttal a 18. fordulót jelentette, mert két kört még a télen lejátszottak az NB I-ben. Azokból a Fradi abszolút jól jött ki, például azzal, hogy idegenben tette helyre a Diósgyőrt. Joggal várhatták tehát Détáriék, hogy most talán meg lehet lepni a Kondás-legénységet, ráadásul az Albert stadionban a Loki sem sűrűn szokott nyerni.

A meccs aztán végül mégis a papírformát hozta, és amit láttunk, az elég dehonesztáló volt egyrészt a Ferencváros védelmére, másrészt a magyar labdarúgás helyzetére nézve.

Egy kollégám szerint már-már beteges az, ahogyan Fradi-szurkolóként viszolygok a lila színtől, és felettébb furcsának tartja ezt a fajta fóbiát. Amikor viszont ma az Albert Flórián Stadionban kedvem szottyant zsíros kenyeret enni, akkor rájöttem, hogy nem vagyok egyedül.

Nem nagyon szoktam meccsen kajálni, így nem tudom, milyen régóta fűszerezik zöld sóval a zsíros deszkát, de hatalmas ötlet. A lilahagyma tényleg nem illene a képbe.

Nem akarunk versenyre kelni az NST remek taktikai elemzéseivel, de egyrészt a nyári labdarúgó Európa-bajnokság, na meg a mieink utána következő selejtezői kapcsán nem árt tudni, melyik ország válogatottjától mire számíthatunk. Szerencsére Doros talált nekünk egy rendkívül szemléletes leírást az egyes csapatok játékáról.

Kezdjük az angolok taktikájával! A képen látható a támadási mód, egyetlen megjegyzéssel: a csatár helyzete a szélirány függvényében változhat. Rooney hiányában azonban ennél bonyolultabb tervre nem számíthatunk.

Persze, a németeknek ez is precízebben megy.