Sokan rettegtek attól a múlt században, hogy 2000-ben majd eljön a világ vége. Aztán nem történt semmi, azon kívül persze, hogy Németországnak majdnem eljött. Minden idők talán legrosszabb Nationalelfje volt az, amelyik a holland-belga rendezésű Európa-bajnokságon égette magát a torna legöregebb keretével, pedig volt közöttük egy-két klasszis spíler. Hogy kik is? Idézzük fel ezzel a videóval.

Spílerek ide vagy oda, Németország egy Románia elleni 1–1-es döntetlennel kezdett, mégpedig a sikeres török integráció első fecskéjének, Mehmet Schollnak a góljával. Akkor még nem sejtették, hogy ez lesz csapatuk egyetlen szerzett gólja és egyetlen szerzett pontja a tornán.

Az angolok elleni presztízsmeccset ugyanis eldöntötte Shearer gólja, így Németország két meccs után 1–2-es gólkülönbséggel és 1 ponttal várta a már biztos továbbjutó, és amúgy bombaerős Portugália elleni összecsapást. Vagyis, nem hiszem, hogy annyira várta...

2000. június 20-a ugyanis a teljes megsemmisülést hozta a Nationalelf számára. Portugália ugyanis azzal a tizenegy emberrel állt ki a meccsre, akik addig a kispadot koptatták, és maximum csereként számított rájuk Humberto Coelho szövetségi kapitány. A leírhatatlan nevű Sergio Conceição mesterhármasával így is fájóan simán nyertek a portugálok, és a legbántóbb az lehetett, hogy a meccsen a cserekapus cserekapusa, Quim is beállt pár percre,  csak hogy a teljes 23-as keret elmondhassa magáról, hogy játszott a 2000-es Európa-bajnokságon. Kemény.

"Nekünk Mohács kell" – mondta Ady Endre, de a németeknek a németalföld kellett ahhoz, hogy újragondolják az életüket. A fene gondolta volna, hogy 2002-ben világbajnoki döntőt játszik majd Rudi Völler csapata. Talán szigorú leszek, de ez még mindig inkább csak tűzoltás volt, mint a sikeres koncepció gyümölcse, hiszen két év alatt nem lehet egy hosszú távú reform hatását mérhetően kimutatni.

Mi több, hivatalosan 2002 júliusában hirdették meg a teljes német utánpütlásrendszer reformját, többek között a kluboknak is erősen ajánlva, hogy foglalkozzanak érdemben a kérdéssel. Onnantól fogva évi 80 millió Eurót (forrás: FourFourTwo) fordíttotak a tehetséggondozásra országos szinten, Scholl helyett lett Özil, Ballack helyett meg Schweini, és lám, a Nationalelef azóta nem is ott tart, ahol tizenkét éve. Ha a németek egyszer valamit eldöntenek, akkor az úgy is lesz.