Egészen pontosan ötven éve volt a Rolling Stones első koncertje, és lám, a banda még mindig él és virul (még ha szegény Brian Jones fiatalon is halt meg), és ha éppen össze tudják rakni Keith Richrds urat, még koncertezik is. A siker, a csillogás, az elpusztíthatatlanság szimbólumává is vált ez az együttes, így nem csoda, hogy Amerikában legalább annyira felkapott, mint odahaza Angliában. Ennek fényében nem az a meglepő, hogy 2006-ban a Stones kapta meg az NFL Super Bowl félidei showját, hanem az, hogy erre a nagy durranásra ennyit kellett várni. Mondjuk, megérte:

Évtizedeken át turnézni, tolni a kábítószert, szétcsapni magad, úgy koncertzezni, hogy azt se tudod hol vagy – nem éppen követendő magatartás, de mindezek mellett nem csak életben maradni, hanem továbbra is zenélni valahol mégis elismerendő teljesítmény. És elgondolkodtató, hogy olyan világot élünk, ahol a zenész és a sportoló is lövi magát, és mindkettőbe bele is lehet halni...