Labdarúgó NB I, 1. forduló:
Ferencváros–Kecskemét 1–1 (1–0)
Albert Flórián stadion, 7800 néző

Az előző szezonban a fentinél erősebb kifejezések is elhangzottak a Ferencváros játéka láttán a szurkolók részéről, de egyrészt azóta némileg kicserélődött a csapat, másrészt az új idény mindig új remény, harmadrészt pedig Kubatov Gáborék telekürtölték azzal a médiát, hogy itt bizony nagy dolgok vannak alakulóban, és a Fradi a bajnoki címre tör. Ezek után érthető, hogy a B-közép rögtön fel is tette a mindenkit érdeklő kérdést, amely egyszerre szólhatott a csapatnak és Magyarország bőszen fórumozó Zsuzsikáinak:

Az interneten már jók vagytok, idén látunk is belőle valamit?

A válasz (legalábbis a Fradi csapatát illetően mindenképp) összetett, de igazából elintézhető annyival is, hogy  a tavalyinál némileg jobb a helyzet, de ez még mindig nagyon kevés. Még szerencse, hogy elég hosszú ez a bajnokság.

Pedig az első pillanatokban jónak tűnt minden. Détári olvashatott a nyáron valami könyvet a 4–2–3–1-es felállásról, mert nem csak a felkészülés során erőltette, hanem ezzel a formációval küldte ki a fiúkat a bajnoki nyitányon is. Ez amúgy rögtön egy vadiúj középpályát is eredményezett: Gyömbér és Csukics volt a két szűrő, Alempijevics a jobb oldali támadó, Böde meg a középső, azaz egyedül Hakola volt ott a régiek közül.ebben az ötösben. Alepmijevics pedig különösen jól mozgott támadásban, és ha a kapus fölött átpörgetett labdája bemegy, akkor rögtön királlyá is koronázzák. Mondjuk végül így is góllal debütált, így őt még boldogan ünnepelte a közönség, amikor lecserélték.

A többieket meg már nem igazán ünnepelték sehogyan. Eleinte csak magában morgolódott az ember, hogy minek ennyire túlbiztosítani a védekezést a középpályán, amikor a Kecskemét három csatárának gyakorlatilag semmi kapcsolata nincs a többi csapatrésszel, és a lilák csak előrevagdossák a labdákat. Aztán, amikor ez párosult azzal, hogy Bödéék részéről totális ötlettelenségbe fulladt minden támadás, már közösségi szintre emelkedett a zúgolódás. Még vezetett a Fradi, amikor a lelátóról már olyan megjegyzéseket hallottam, hogy ez bohózatba illő, vagy egyszerűen ez már megint micsoda?!, és tény, hogy sokszor nehéz volt a pályán látottakat értelmezni. Böde például adott ugyan egy szép gólpasszt, de egyébként meg mintha a helyét sem találta volna a többiek között. Vagy csak rájött volna, hogy Pölöskeynek kár labdát adni?

Na igen, Pölö. Nem valami népszerű, főleg a Szigetszentmiklós elleni meccsen történtek óta, de igazából nem is vagyok meglepve semmin, mert szombaton megint nettó emberhátrányt jelentett a Fradinak. A 4–3–2–1-es felálláshoz hozzátartozik, hogy egy jó felépítésű, erős csatár helyezkedik el legelöl, aki képes megtartani és visszafele is passzolni a labdát, meg képes azonnal kapura törni is, ha kell. Pölöskey testfelépítése elvileg tökéletes erre a feladtra, de a pályán ez sajnos nem jön ki, ellenben az arca tényleg nagyobb volt mostanság a kelleténél. Ha ő maga nem is kért cserét, a lelátóról többen is kértek neki. A helyére beálló Beliczky pár perc alatt máris többet tett hozzá a csapat játékához, mint ő, igaz, ez sem volt egy nagy etwas. Az meg már további problémákat jelez, hogy egy kecskeméti kontránál egyedül Beliczky volt képes visszasprintelni a középhátvéd helyére. Valami itt nagyon nem stimmel. Közben meg Sváb a bal oldalon – hogy egy klasszikust idézzek – a légüres térben kódorgott...

A legfájóbb az egészben az, hogy a négy új ember, aki bemutatkozott a ferencvárosi középpályán, valóban erősítést jelent, valóban hozzátehet a csapat játékához, de ez még mindig nagyon kevés. Ez még mindig nem az a szint, amire az emberek elégedetten csettintenének a lelátókon. Pláne akkor kevés, amit láttunk, ha közben a hivatalos propaganda szerint a bajnoki címért küzdenek a fiúk, és Détári csak akkor kap új szerződést, ha nemzetközi kupában indul a csapat jövőre ilyenkor. Lélektelennek nem mondanám a szombaton mutatott játékot, de vagy a kondival, vagy valami mással nagyon nagy baj lehet, mert normális produkciót csak egy erős félórára láthattunk.

Az meg csak a hab a tortán, hogy mindezt valami nagyon rosszul kinéző sötétzöld-fekete színű mezben voltak képesek nyújtani a srácok, aminek köze nincs a klub eredeti színeihez. Hazai pályán, egy lila csapat ellen valaki úgy látta jónak, hogy ne zöld-fehérben játsszon a Fradi. Nem mondom, Alempijevics fekete-arany 66-os meze eszembe juttatott egy nagy embert egy másik sportágból, de ettől speciel nem lett jobb a szombat estém. Bár, amíg ilyen kutyaütők járatják le a Ferencvárost, addig inkább örüljünk, hogy nem a zöld-fehér színeket gyalázzák meg.

Remélem, Pécsett egy másik Fradit láthatunk majd, és nem csak azért, mert Ottent kiállították. Hosszú még ez a bajnokság, így elvileg nincs elveszve semmi, ha rendet lehet teremteni a fejekben még az elején. Csak akkor azt nem tudom, hogy mivel töltötték az időt Döméék júliusban.

Blogunktól  a meccsen ott volt: Harald és a_fater