A Chicago Blackhawks, a Buffalo Sabres, az Ottawa Senators és egyáltalán nem utolsó sorban a Detroit Red Wings egykori legendája, Dominik Hasek a héten jelentette be, hogy befejezi profi pályafutását. A most 47 éves kapus pályafutása során hatszor kapta meg a Vezina trófeát, és kétszer az MVP-nek járó Hart Memorial Trophyt. Ő volt az, aki olykor még a Főpingvint is meg tudta állítani:

Aki viszont azt hiszi, hogy a 2011-ben még a KHL-ben, a Szpartak Moszkva csapatában vitézkedő Dominátor öregnek érzi magát, és ezért hagyja abba a védést, az téved. Hasek ugyanis még folytatta volna, ha kaphatott volna lehetőséget a bizonyításra.

Gondolom a fenti mondatot ismételgető reklámra mindenki emlékszik. Én speciel akkor hallottam utoljára ezeket a szavakat, amikor az egyik Sziget fesztivál idején reggel ötkor a HÉV-en a bulizni induló fiatalok kinyitottak egy üveg tömény szeszt, meg felpattintottak néhány sziszegős zsemlét, és belevetették magukat a hajnalba. Az elmúlt hetekben nem is hittem volna, hogy engem meg majd a foci Eb tölt el ilyen lelkesedéssel, de most, hogy elkezdődik, és ma este a házigazdák mellett játszanak a vodkások és Európa legnagyobb sörfogyasztói is, egészen felpörögtem.

Más kérdés, hogy látunk-e rögtön a nyitónapon két igazán jó meccset. Valami azt súgja, hogy nem igazán, de a foci azért is a legjobb sportág, mert nem csak a papírforma borul sokszor, hanem néha minden egyéb, a játék látványosságával kapcsolatos várakozást is el lehet felejteni a kezdő sípszó után. Mi meg javíthatatlanok vagyunk, és mindig várunk valamit, mindig spekulálunk. Most is.

A labdarúgó Európa-bajnokság közeledtével mindenki fejében kavarognak a gondolatok, az agy tekervényein át tolonganak az emlékek, és az ember azon kapja magát, hogy mindig mindenről eszébe jut valami. Nem feltétlenül valami szakmai, inkább valami szigorúan szubjektív. A mai bejegyzés így inkkább egy asszociációs játék, mintsem egy átfogó elemzés, hiszen abból úgyis van elég. Inkább vegyük sorra, kik játszanak a mostani Eb-n, és hogy róluk ki, vagy mi jut kapásból eszünkbe. A változatosság kedvéért nem a csoportbeosztások szerint fogunk haladni, hanem betűrendben. Én elmondom, nekem mi ugrik be, aki pedig akar, az rákontrázhat kommentár formájában. Vágjunk bele!

Igen, ez a poszt egy kicsit az érem másik oldala. Nem egyeztettünk előtte, pl. tök véletlenül raktuk ki ugyanazt a képet.

Tegnap nyertünk. Megvertük a cseheket, akik arra számítottak, hogy majd oda-vissza megszívatnak minket, mint Švejk Dub hadnagyot. Ehhez képest kaptak egy pofont az elején, egyet a végén, és most mehetnek piros arccal az Eb-re. A védők pedig esténként kötelező jelleggel lapozgatják a labdarúgás nagy ezüstkapcsos könyvének Szabadrúgás c. fejezetét.

Kép: nso.hu

Kezdjük azzal, hogy természetesen tisztában vagyok vele, a barátságos mérkőzéseket annyira érdemes komolyan venni, mint a szokásos évenkénti "most tuti elmarad a Sziget"-dumát. A németek elleni 2–0 vagy az olaszok elleni 3–1 után sem volt földindulás a magyar fociban, csak TSanyink eladta magát pár évre. Szóval vissza a földre, mi még mindig ugyanazok vagyunk, akik tegnapelőtt voltunk, a benzin sem lett olcsóbb.

Barátságos labdarúgó mérkőzés
Prága, Generali Aréna, 17 102 néző
Játékvezető: Lee Probert
Csehország–Magyarország 1–2

Hosszú idő után (33 év) végre sikerült legyőzni a cseheket. Vagy a csehek verték meg magukat? Ez is bunda volt, mint kiderült az olaszok elleni győzelem? Soha nem tudhatjuk, de egyelőre maradjunk a földön, és vegyük úgy, hogy mi nyertünk tisztán. Ugye ahogy a mondás is tartja, a futballt gólra játsszák, s ezúttal ennek igazságát mi láthattuk érvényesülni. A helyzetkihasználásunk majdnem tökéletes volt, négy helyzetből három ment kapura, abból pedig kettő gól lett. Már csak állandósítani kéne ezt a tétmeccsekre is. A labdabirtoklásunk viszont gyalázatos: az első félidőben 70-30, a másodikban pedig 79-21 arányban birtokolták többet a labdát a csehek. Óriási a különbség, de mi ennek az oka? A felállás? Az, hogy vége lett a bajnokságoknak, és már mindenki a nyaralását tervezi, s ezért különösebben nem izgatják magukat a játékosok egy ilyen tétnélküli meccsen? Hát hogyne... Miért, a cseheknek nem fejeződött még be a bajnokság? De. Sőt, mi vagyunk azok, akik később játszották le az utolsó meccsüket. Úgyhogy ez csak a szokásos rossz kifogás. A probléma máshol keresendő.

Jégkorong világbajnokság, negyeddöntők:
Szlovákia–Kanada 4–3
Oroszország–Norvégia 5–2
Finnország–Egyesült Államok 3–2
Svédország–Csehország 3–4

A finnek örülhetnek, az Atlanti-óceán túlpartjáról jöttek pedig hazamehetnek – nagyjából ennyivel is összefoglalható a hokivébé mai negyeddöntőinek fele, de igazából ennél sokkal több mindent élhettek át azok a szerencsések, akik a tavaszt az északi tájakon töltik, és esetleg élőben láthatták a mai meccseket.

A cseh Klara Janu az amerikai Emmanuel Yarborough ellen melegít be, emlékeztetve minket a nemzetközi nőnap alkalmából arra, hogy a szumó sem csak a férfiak világa.

Szörnyű tragédia érte a héten a nemzetközi hokivilágot. Szerdán a Jaroszlavlból Minszkbe tartó járat – fedélzetén a Lokomotiv Jaroszlavl hokicsapatával – nem sokkal a felszállást követően lezuhant. A balesetben 43-an vesztették életüket. A jaroszlavli területen háromnapos gyászt rendeltek el a sportolók emlékére, de velük együtt gyászol egész Oroszország is. Az áldozatok között számos idegenlégióst, közöttük három cseh válogatott játékost is találunk. Karel Rachunek és Jan Marek a tavaly VB-t nyert csapat tagjai voltak; Josef Vasicek pedig 2005-ben lett világbajnok a cseh jégkorong válogatottal.

Habár a természeti katasztrófa után Japán újra kezd magára találni, a nemzeti gyász idején nem tartották szerencsésnek csapatot delegálni a júniusban Csehországban rendezendő Divízió I-es InLine Hockey, azaz görhoki világbajnokságra. Helyettük Argentína csapata lesz a beugró, és Magyarország válogatottja a vébé első játéknapján, június 19-én Pardubicében rögtön a dél-amerikaiakkal mérkőzik meg. Ezúton is szeretnék minden jót kívánni a Japán görhokisoknak, és egyúttal kifejezni reményeimet, hogy jégkorongozóikkal is találkozhatunk még az idén idehaza.

Ezzel a megállapítással kezdte tudósítását az IIHF honlapja a tegnapi mérkőzésről, ahol a világbajnoki címért menetelő cseh válogatott egy sima négyessel, kapott gól nélkül küldte haza az Amerikai Egyesült Államok válogatottját. Jaromir Jagr mesterhármast ért el a meccsen, és nagyon úgy tűnik, hogy 39 évesen is a világ legjobbjai között van a helye. Egyes pletykák szerint már ismét az NHL felé kacsintgat, sőt, pontosan Pittsburghbe térne vissza, de ennyire ne szaladjunk előre.

Éppen azon gondolkodtam, hogy kivel kellene folytatni a legendás hokijátékosokról szóló sorozatunkat, melyet Tie Domi bemutatásával kezdtünk. Közben a most zajló világbajnokság eredményeit böngésztem, és hirtelen a homlokomra csaptam: Jaromir Jagr személyében egy élő legenda van a jégen, és én még gondolkodom, hogy kiről kellene mesélni? Pedig, ahogy Fülig Jimmy mondaná, milyen kézenfekvő dolog lenne pár jó szót szólni erről a Kladnóban született cseh szélsőről, aki olimpiai bajnoki címe mellett minden idők egyik legjobb csapatában is játszott az NHL-ben, 2009 óta pedig a KHL-ben szereplő Avangard Omszk csapatkapitánya.

Tegnap Csehország egy nagy meccsen győzte le Szlovákiát a jégkorong világbajnokság második csoportkörében. A gólokat alább megtekinthetitek, és különösen az első találatról érdemes egy kicsit hosszabban beszélni.

Itt ugyanis emberelőnybe kerültek a csehek, mert Ladislav Nagy hihetetlenül buta szabálytalanságot követett el a támadó harmadban: rosszul tűrte, hogy a palánkhoz szorítják, és durva játék miatt kiállították két percre. Csehország pedig azt csinálta, amit ilyenkor csinálni kell, hiszen járattáka  korongot, fárasztották az ellenfelet, és nem hagytak alkalmat a szlovákoknak arra, hogy sort cseréljenek. Aztán jött Elias, aki távolról lőtte el a korongot abban a pillanatban, hogy Zidlincky elől elzárták védőjét, így neki már "csak bele kellett érnie" ebbe a korongba, és szegény Halaknak a kapuban így már esélye sem volt.

Persze, a szlovákok Nagy Lacija később korrigálta hibáját egy bődületes egyenlítő góllal, de mivel Elias még két gólpasszt kiosztott, ez tegnap nem volt elég.

Az IIHF hivatalos honlapján nézelődtem a ma esti Szlovákia-Csehország jégkorong derbi előtt, és találtam pár érdekes dolgot. Megemlítették például azokat a játékosokat, akik annakidején játszottak még a csehszlovák válogatottban, és ma este is a jégen lesznek. A cseheknél Jaromir Jagrnek, északi szomszédainknál pedig Jozef Stümpelnek is vannak szép emlékei ebből a korszakból, de a legmeghatóbb sztori a szlovák csapatkapitányé, Pavol Demitráé.

A Pozsonyban és Kassán rendezett jégkorong világbajnokság első csoportköre lezárult. A Vb előtt a házigazda szlovákok és a címvédő csehek is nagyon fogadkoztak, hogy bizony az aranyért fognak harcba szállni, de egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy északi szomszédunk nincs éppen csúcsformában. Csehország a finnek legyőzésével mindenesetre megnyerte saját csoportját, így magabiztosan várhatja a holnapi, Szlovákia elleni meccset.

Valahogy így szólt annakidején a Heinz ketchup szlogenje Amerikában, ami nagyjából annyit jelentett, hogy ha ezt megkóstolod, sohasem fogsz másfajta ketchuphoz nyúlni. Valahogy így lettünk mi is az ősszel a Ferencváros cseh labdarúgójával, aki Marek Heinz névre hallgat, és aki túl a krisztusi koron is az NB I egyik üde színfoltja. Talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom, az elmúlt években ő volt a zöld-fehérek legjobb igazolása.