Divízió I/A jégkorong világbajnokság:
Magyarország – Nagy-Britannia 4–2
Papp László Bp Sportaréna, 7304 néző

Tíz éve láttam először a magyar jégkorong válogatottat élőben, és most majdnem ugyanakkora izgalom fogott el, mint akkor. Akkor hittem benne, hogy egyszer feljutnak a fiúk a világ elitjébe, és éppen csak ismerkedtem a nevekkel. Azoknak a neveivel, akiknek a feljutás öt évvel később sikerült is. Most pedig tudva, hogy az a generáció már lassan kifut, és Rich Chernomaz szövetségi kapitány alaposan át is alakította a keretet, vártam, hogy milyen lesz az új válogatott, hogyan tetszik majd az új stílus, és hogyan fekszik a srácoknak az 1–3–1-es felállás.

A fotó forrása az IIHF hivatalos honlapja

Nagyon jóleső érzés volt, hogy egy ilyen élőkép részese lehettem, és ekkora lelkesedéssel fogadta a közönség a válogatottat a kudarcként megélt novemberi olimpiai selejtezők után is. Na meg azok után, hogy Dunaújvárosban megsértődtek a szurkolók, miután csapatuk játékosait sorra kirostálta a mester a keretből arra hivatkozva, hogy az erősebb testalkatú hokisokra számít. A tegnapi meccs alapján mondjuk úgy, érthető és elfogadható Chernomaz döntése.

Tudtuk, hogy valami nem stimmel Fehérváron, és Ocskay Gábor (még ha azt is mondta, hogy öreg már az üzengetéshez) finom jeleket adott arról, hogy nagy meglepetés jöhet. Arról is, hogy nem elég jó a csapat támadásban, és hogy nem nyújtja azt, amit a szurkolók joggal elvárnak, és hogy akár válogatott játékostól elbúcsúzhatnak a közeljövőben. Találgattuk, ki lehet az, és arra gondoltam, hogy Ladányi Balázs és Vas Márton biztosan nem, semmi esetre sem. Erre jön ma a sokkoló hír, hogy mégis Godóra gondolt Ocskay úr. Morális okok, hozzáállásbeli problémák, meg ki tudja, még mi. Fájó döntés, de amint fentebb taglaltuk, nem nevezhetjük váratlannak.

Tudjuk, hogy mennyit tett Godó a magyar jégkorongért, hogy mennyire fontos embere válogatottunknak, akkor is, ha már nem az ő korosztályától kell a csodát várnunk. Mégis, igaza lehet azoknak is, akik azt mondják, hogy most, 37 évesen is ő a legkomplexebb, leghasznosabb, legjobb magyar hokis. Elfogult vagyok, mert Horváth András mellett ő a kedvenc játékosom a mostaniak közül, így remélem, hogy mind a Fehérvár, mind Ladányi megtalálja a megfelelő módot arra, hogy az áprilisi Divízió I-es világbajnokságig játékban maradjon. Akkor is, ha jelenleg nem rózsásak a kilátások.

A novemberi olimpiai jégkorong előselejtezők  fő kérdése az volt, hogy hogyan mutatkozik be szövetségi kapitányként Diego Scandella, én meg továbbra is azon gondolkodtam, hogy vajon mekkora baj az, hogy válogatottunkban kevesen vannak a 25-30 közötti korosztályból. Úgy tűnik, hogy ha nem is történt tragédia, komoly kihívások előtt áll a magyar hoki, és bőven van még tennivaló, ha előrébb akarunk lépni.

Természetes és reális volt a szurkolók várakozása, miszerint ebből a négyesből a mieinknek kell továbbjutnia Dániába, és mindehhez nem is hiányzott sok, de végül komolyan kellett vennünk azt a nyilatkozatot, mely szerint a hollandok nyerni jöttek ide. Pedig olyan szépen indult minden!

Divízió I-es jégkorong világbajnokság
Magyarország–Ukrajna 3–1

A japánok után Ukrajnát is legyőzte jégkorong válogatottunk, ám, ahogyan azt Kevin Primeau is jó előre megmondta, ez egy teljesen más jellegű mérkőzés volt. Mondhatjuk, a fiúk itt is jól vizsgáztak, hiszen a győzelem megvan, és habár ezúttal három az öt ellen egyszer megadtuk magunkat az ellenfélnek, alapvetően az emberhátrányos védekezésünkkel sem volt gond. Tíz percet játszottunk hátrányban, ebből egy gólt bekapni még belefér – ha megint kötekedni akarnék, akkor annyit mondanék, hogy emberelőnyben lehettünk volna jobbak.

De minek is kötekedjek, ha van mit ünnepelni? Különben is, a számok nem hazudnak, és bizony van minek örülnünk a statisztikákat böngészve.

EBEL rájátszás, nyolcaddöntő, harmadik mérkőzés:
Sapa Fehérvár AV19 – Olimpija Ljubljana 8–1
A párharc állása 2–1 a Fehérvár javára

Az osztrák bajnokság (igen, végül is az EBEL összes csapata a Monarchia egykori területéről nevezett be) rájátszásában a Fehérvár az Olimpija Ljubljanát fogta ki, és a mai napig egy fölényes hazai győzelem, és egy szoros vereség volt a mieink mérlege a párharcban. A mai mérkőzés előtt az borzolta a magyar kedélyeket, hogy végül két szlovén játékvezetőt delegáltak a meccsre. Igaz, ebben a sportágban vezetett már kanadai bíró olyan olimpiai döntőt, ahol az USA és Kanada legjobbjai csaptak össze, de most nem olimpiáról, csak az Olimpijáról volt szó. Végül úgy alakult, hogy egyáltalán nem kellett a bírókkal foglalkozni. Ahogy Léderer Ákos mondta, fesztivált láthattunk a jégen – különösen jó ezt hallani a Csoda a jégen című film apropóját adó szovjet-amerikai meccs 32. évfordulója után két nappal.

EBEL rájátszás, nyolcaddöntő, első mérkőzés:
Sapa Fehérvár AV19 – Olimpija Ljubljana 7–2
ifj. Ocskay Gábor jégcsarnok, 3500 néző

A 2011/12-es rájátszás első mérkőzésén fogadta ma a Fehérvár az Olimpija Ljubljana csapatát. Azt a csapatot, amely az alapszakaszban még jobbnak bizonyult, a középszakaszban viszont csak a felsőház utolsó helyén végzett. A meccs előtt így morfondírozhattunk azon, hogy vajon megfordult-e a helyzet 2012-ben, vagy csak mostanra tartalékoltak a szlovének, esetleg arra is gondolva valamiért, hogy jobban járnak, ha ellenünk játszanak. Most már biztosan nem gondolják így.

EBEL jégkorong liga, középszakasz, 7. forduló:
Sapa Fehérvár AV19 – Red Bull Salzburg 3–3
A mérkőzést szétlövéssel a Fehérvár nyerte

Végre bebizonyította az időjárás, hogy Magyarországon is létezik igazi tél, és végre ismét rangadót láthattunk a fehérvári jégen, hiszen a Red Bull Salzburg ellen mindig presztízscsatát játszanak a mieink. Ezúttal az idén megszokotthoz képest megvariálta Primeau mester a sorokat, hiszen Vas és Ladányi mellé Sofron helyett a jó formában lévő Mihály Árpi neve került fel, míg a mostanság a centerposzton Láda Balázs ismét a hátvédként kapott szerepet. A legtöbb szó viszont nem róluk esett, hanem a salzburgiak kapusáról. Nem más, mint Marty Turco védte ugyanis az osztrák hálót.

EBEL jégkorong liga, alapszakasz
Sapa Fehérvár AV19 – Acroni Jesenice 3–1
ifj. Ocskay Gábor jégcsarnok, 3500 néző

Pénteken a Volán kikapott a jobbik szlovén csapattól, ám ma jött egy újabb esély a gyengébbik, és az Erste Bank ligában sereghajtó gárda ellen. Igen, az Acroni Jesenicét illik legyőzni hazai közönség előtt, akkor is, ha a fehérvári hokisok valahogy pont a papíron nyerhető meccseken hajlamosak elvérezni, hogy aztán idegenben egy-egy osztrák rivális elleni bravúrral hozzák vissza magukat az első hatba. Utoljára ugyanis 2010. december 21-én győzött hazai pályán a Jesenice ellen a Volán – egészen ma estig.

EBEL jégkorong liga, alapszakasz:
Sapa Fehérvár AV19 – Graz 6–3

Fehérvár hokisai a negyedik, a graziak pedig a hatodik helyről várták a mai EBEL-ligás összecsapást, és a pillanatnyi forma, na meg a jogosan magasra tett léc miatt joggal álltak hozzá úgy a mieink a meccshez, hogy ezt bizony meg kell nyerni. A Volán fejlődését mi sem mutatja jobban, mint hogy ezeket az esélyeket most már realizálja is, és ismeretlen számára az esélyesség terhe, mint olyan. Ahányszor csak lehet, meg kell mutatni, ki a jobb – mert 2011-ben már egyáltalán nem evidens, hogy egy osztrák klub jobb lenne hazánk kirakatcsapatánál.

EBEL jégkorong liga, alapszakasz, 12. forduló:
Sapa Fehérvár AV19 – Red Bull Salzburg 3–2
(hosszabbítás után)

A Red Bull Salzburg kicsit olyan, mint a város híres szülöttjéről elnevezett édesség: ha gyorsan esünk neki, könnyen a torkunkon akadhat. Hála azonban a fehérvári hokisok maximális koncentráltságának, az osztrákok ismét leszegett fejjel hagyhatják el Magyarországot, mi pedig újabb bravúrnak örülhetünk. A Sapa Fehérvár AV19 csapatát idén ismét komolyan kell venni, és ezt nagyon, nagyon jó érzés leírni.

Divízió I Jégkorong Vb 2011
Olaszország–Magyarország  4–3
Papp László Budapest Sportaréna, 8 000 néző

Szegényebbek lettünk egy álommal, hiszen hiába játszották ma este a mieink a 2011-es Divízió I-es világbajnokság legjobb és legizgalmasabb meccsét, az aranyat és a dicsőséget Olaszország csapata vitte el, és vele a 2012-es A-csoportos szereplés jogát is. Nekünk nem marad más hátra, mint megköszönni a magyar válogatottnak ezt a csodálatos hetet, és továbbra is szurkolni azért, hogy egyszer újra megtörténhessen a szapporói csoda. Mert ha hiszünk benne, és kitartunk a hitünkben, egyszer össze fog jönni, és ma sem voltunk annyira távol a sikertől.

Divízió I Jégkorong Vb 2011
Magyarország–Spanyolország  13–1
Papp László Budapest Sportaréna, 8 479 néző

Hatalmas gólzáport láthattunk a magyar jégkorong válogatottól péntek este Spanyolország ellen,  a 2011-es Divízió I-es világbajnokság utolsó előtti játéknapján. A csapat gálázott, a közönség ünnepelt, és ez a győzelem mindenképpen nagy lökést adhat a fiúk amúgy sem kis önbizalmának a sorsdöntő, olaszok elleni meccs előtt. Amint az első gól összejött, támadásban minden sikerült, aminek sikerülnie kellett, és ez így van jól.

Divízió I Jégkorong Vb 2011
Magyarország–Hollandia  7–3
Papp László Budapest Sportaréna, 8 000 néző

Tegnap este egy igazán jó hangulatú meccsen remek rajtot vett jégkorong válogatottunk a Divízió I-es vébén, és látványos játékkal hozta a kötelezőt a hollandok ellen. Jó volt ott lenni, jó volt ezt megélni, és jó volt látni, hogy majdnem teljesen megteltek a lelátók a mieink első meccsére. A bekapott gólokért mondjuk kár, de nem várjuk el, hogy tökéletes legyen a válogatottunk: megelégszünk azzal, ha szombatra Magyarország lesz ebben a legjobb. A többi meg akkor már nem fog számítani.

Barátságos jégkorongmérkőzés
Magyarország–Ukrajna 2–3

Ukrajna jégkorong válogatottja, akárcsak a miénké, azért fog küzdeni a tavasszal, hogy visszakerüljön a világ elitjébe, azaz megnyerje saját csoportját a Divízió I-es világbajnokságon. Minthogy 2008-ban a mieinknek ez éppen ellenük sikerült, remek ellenfélnek tűnt a szovjet utódállam csapata a vébére való felkészüléshez. Olyannyira remek választásnak, hogy ma másodszor is összecsapunk velük, és már a tegnapi meccs is rendkívül tanulságos volt számunkra.

Barátságos jégkorongmérkőzés
Magyarország–Szlovénia 4–5

Öt perc és ötvenhárom másodperc elteltével Szlovénia már három góllal vezetett jégkorong válogatottunk mai felkészülési mérkőzésén, én meg kapkodtam a szívemhez, hogy „te jó ég, mi lesz itt a világbajnokságon?” Aztán szerencsére volt lehetőségem megnyugodni, na meg, mint tudjuk, a barátságos meccseknek nem a végeredményéből kell kiindulnunk, hanem illik elgondolkodni azon, amit látunk, és a csapat erősségeit és gyengéit mérlegre tenni. Sőt, inkább fogalmazzunk úgy, mint a mindig optimista amerikaiak: nem erősségek és gyengék vannak, hanem dolgok, amiben jók a mieink, és dolgok, amiben javulni kell. Akkor most nézzük is, mi derült ki ma este.