A legutóbbi vasárnap nem éppen a Ferrari hétvégéje volt, hiszen Sebastian Vettel ismét megvédte világbajnoki címét, így a szezon közepén még elég jól muzsikáló Alonso ismét be kell, hogy érje az összesített második helyezéssel. Őrült szezon volt, őrült zárófutammal, és érthető a vörösök csalódottsága, hiszen az év eleji várakozások ellenére mindvégig harcban voltak a címért. Luca di Montezemolo, a Ferrari elnöke a RAI televíziónak nyilatkozva máris a jövőre fókuszált, kiemelve azt, hogy a vb-cím szempontjából a csapat versenyképesnek bizonyult. Egyszer már hallottam ilyet az elnök szájából, és emlékszem arra is, milyen idők jöttek utána.

Formula–1 2012 Európa Nagydíj, Valencia
Dobogósok: 1. Alonso 2. Räikkönen 3. Schumacher

Noha az kétségtelen, hogy Fernando Alonso futamgyőzelméhez kellett mázlifaktor is, azonban a verseny során nagyon megdolgozott érte, hogy – úgymond – az ölébe hulljon a futamgyőzelem. Tény, hogy ma minden a kezére játszott (Safety Car, Vettel, Grosjean és Hamilton kiesése), ám úgy gondolom, hogy a legnagyobbat ma akkor is ő futotta meg. Tegnap egy iszonyúan peches Q2-n volt túl a Ferrari, ugyanis Kobajasi mindössze 4 ezreddel volt gyorsabb a spanyolnál. Amit tegnap elvett tőle a japán, azt most visszakapta a sorstól – gondolok itt Vettel műszaki hibájára (a Red Bullnál a generátor hibájának tudják be). Persze ahhoz, hogy eljusson idáig, a mezőny közepéről kellett nehéz pillanatokat átélnie.

2012 Formula–1 Monacói Nagydíj
Dobogósok: 1. Webber 2. Rosberg 3. Alonso

Egészen különleges több szempontból is az idei F1-szezon, kezdve a hat világbajnokkal, a 20 pályával, és akkor még ezekre rátesz egy jókora lapáttal a kiszámíthatatlanság jelensége is. Hat futam után hat győztes, igaz, a sorminta egy kicsit megszakítva azzal, hogy a Red Bull ezúttal másodjára hódította el az első helyet, hiszen tudjuk, már a német is nyert egy versenyt. A mostani futamon sem szakadt meg Schumacher pechszériája, hiszen hiába nyerte meg az időmérőt, az előző futamon elkövetett hibája miatt 5 rajthelyes büntetést kapott, így csak a hatodik pozícióból vághatott neki a futamnak, s ha még ez sem lett volna elég, rögtön a startnál összeért Grosjeannal az autója, és fontos helyeket vesztett ezzel, mi több, a verseny végén drasztikusan lelassult az autója, amiben lehetséges, hogy ez a kis koccanás is szerepet játszhatott. Kicsit csalódottak is lehetünk, amiért nem láthattunk annyi érdekfeszítő mozzanatot, mint az elmúlt öt futamban, vagy éppen amiért "csak" egyszer jött be a Safety Car, ami monacói viszonylatban kevésnek mondható. A pilótákon eluralkodott a taktika, stratégia, gumikímélés, és ezek okán egyik pilóta sem mert igazán kockáztatni. Így tehát már 30 körrel a leintés előtt beállt az első hat sorrendje, azaz a lényegi kérdés hamar eldőlt, habár, az utolsó centiméterig nyílt sisakos játszmának lehettünk tanúi, azonban a szűk kanyaroknak, a túl rövid egyeneseknek és a kis különbségeknek köszönhetően ezen a héten nem örvendhettünk (szabályos) előzésnek. És mint mondtam, ennek fő oka az előzési helyek hiánya. A hiány pedig nyilvánvalóan az utcai pálya adottságából fakad. No de, jó ez nekünk?

2012 Formula–1 Kínai Nagydíj
Dobogósok: 1. Rosberg 2. Button 3. Hamilton

Ha még eddig nem lett volna eléggé összekuszálódva a mezőny, akkor ez után a futam után aztán végleg nem lehet kiigazodni a csapatok közti erőviszonyokról. Iszonyatosan egyben van a mezőny, ezt az is jól mutatja, hogy a verseny vége felé haladva a második és a tizedik helyezett is egy képernyőre férhetett. És bizony ez egy igen jó érzés volt, annak tükrében, hogy tavaly nem nagyon tapasztalhattunk ehhez hasonlót. Az igaz ugyan, hogy Rosberg úgy aratott rajt-cél győzelmet, mint ahogyan azt Vetteltől láthattuk a tavalyi évad nagy részében, de a mögötte levő kialakult káosz teljesen kárpótolt bennünket. Persze jó kérdés, hogy mi lett volna, ha Button kerékcseréjét nem rontják el, de látva azt, hogy ezúttal megoldotta a Mercedes a gumimelegítési gondjait, érzésem szerint Button akkor sem tudott volna 10 másodpercnél közelebb kerülni a finnhez némethez, ha nem kerül be az élbolyba. Mindegy is, ezt már úgysem tudjuk meg, és különben is, már nagyon a levegőben lógott egy Rosberg-győzelem.

2012 Formula–1 Ausztrál Nagydíj
Dobogósok: 1. Button 2. Vettel 3. Hamilton

Ma kora reggel (későn kelőknek: délután) végre eljött a nagy pillanat. Majd' négy hónapnyi böjt után ismét hallhattuk a felbőgő motorok csodálatos zúgását, és ugyan nem voltunk a helyszínen, Melbourne-ben, de szinte a fotelban ülve is lehetett érezni a vérpezsdítő hangulatot. A verseny rengeteg izgalmat tartogatott számunkra, érdemes volt rá ennyit várni. Érzésem szerint nagyon sok fejlődést láthattunk az előző évhez képest egyes csapatoknál, ezáltal sokkal jobban összesűrűsödött a középmezőny, sőt, arra is látok esélyt, hogy az elkövetkezendő futamokban ezek a masszívan teljesítő csapatok egyike megtréfálja a nagyokat. Szóval, itt vagyunk a szezonnyitónál, megannyi manőverrel és kisebb meglepetésekkel.

Persze, almát a körtével nem hasonlítunk, ez nyilvánvaló, habár Valentino Rossi is ült már F1-es Ferrariban, és nem is olyan régen maga Schumi is motorozott Ducatival. Most azonban Madonna di Campidoglióban, a két olasz márka immár hagyományos közös rendezvényén mérhette össze tudását a két bajnok, illetve Nicky Hayden és Felipe Massa. Igaz, Vale és Nicky itt is az extrémebb kategóriát képviselő snowboardot választották, de volt itt minden, mi szem-szájnak ingere, és még Marc Gené és Giancarlo Fisichella is tiszteletét tette.

A régi időkre visszagondolva eszembe jut, hogy egyszer valahol azt olvastam, Michael Schumacher itt is abszolút vezéregyéniség volt. A született versenyző mindenhol első akar lenni – a született bajnok mindenhol az is lesz.

F1 Brazil Nagydíj 2011, dobogósok:
1. Webber 2. Vettel 3. Button

Véget ért a 2011-es szezon is a Formula–1-ben, és ez a hétvége többé-kevésbé az egész szezon tükörképe volt. Vettel már szombaton átadta Mansell rekordját a múltnak, a Red Bull továbbra sem talált érdemi kihívóra, és Massa ma sem végzett a dobogón. Ilyenkor már mindenkit a jövő foglalkoztat, kivéve talán azokat, akik a sportág aktív résztvevőjeként először egy óriási pihenéssel szeretnék lezárni ezt a hosszú, kimerítő évet. Mi pedig spekulálunk, álmodozunk, és kérdezünk.

F1 Koreai Nagydíj 2011, dobogósok:
1. Vettel 2. Hamilton 3. Webber

Ma minden fontos kérdés eldőlt az idei F1-es szezonban, hiszen Sebastian Vettel után a Red Bull Racing csapata is elnyerte a világbajnoki címet. Az ifjú német, habár kivételesen nem a pole pozícióból indult, ismét egyértelművé tette, ki az úr a háznál, Hamilton és Webber remek csatát vívott, a Ferrarik meg esélytelenek voltak a dobogóra. Összefoglalva, nagyjából a papírforma szerint alakult ez a hétvége is, és erről ide kattintva olvashattok többet, de a kedélyeket borzolta ma más is, igaz, az érintettek ezt nem vették annyira zokon, mint esetleg a szurkolók.

F1 Olasz Nagydíj 2011, dobogósok:
1. Vettel 2. Button 3. Alonso

Ferrari-drukker vagyok, így Monza számomra mindig különleges helyszín, és az olasz nagydíj mindig is különleges verseny lesz. Igaz, ellentmondásosak is ilyenkor a bennem kavargó érzések. Ez az a pálya, ahol a vörösöktől a szurkolók mindig a győzelmet várják, és olyan sokszor meg is kapták már, és ez az a helyszín, ahol Schumi annakidején bejelentette, hogy a Ferrarinál Kimi Räikkönen fogja átvenni a helyét. Emlékszem, hogy akkor éreztem először, milyen az, ha valami véget ér, és hogy milyen vigasztalhatatlan volt az a Schumi-drukker ismerősöm, akinek aznap éppen tőlem kellett meghallania a hírt.

Michael Schumacher minden idők talán egyik legnagyobb versenyzője a Formula-1 nagy múltú történelmének. Pályafutása kezdete is messzire nyúlik vissza, egészen pontosan 20 évvel korábbra, 1991-re, a felejthetetlen Belga Nagydíjak egyikére. A történetet már ismerjük, hogy miként is csücsülhetett be a Jordan ülésébe... Egy évvel később ugyanitt, Spa-ban már győzelmet ünnepelhetett, szóval nem is lehet kérdéses, hogy melyik pálya Schumi kedvence. És bizony újra itt vagyunk Belgiumban egy kínkeserves 4 hétig tartó elvonókúra után, melyen végre felbőghetnek a motorok!

Már mindenki tűkön ül, s várja a - feltehetően esős - rajtot, amely megalapozná a verseny további részének nagy izgalmait. Így vagyunk ezzel mi is, már nem tudunk mit kezdeni magunkkal, ahogyan a pilóták sem. Főleg nem Heidfeld. De most nem is ez a lényeg. Vessünk inkább egy pillantást Schumi új sisakjára, ami speciális, aranyozott, lélegzetelállító, gyönyörű, csodálatos, meg ilyen alapvető jelzőkkel illetett fejvédő.

Elég a szócsépelésből, jöjjön Schumacher új sisakja!

Igen, ez így van. S most már ezt nemcsak én gondolom így. Az utóbbi időben többen is mondták ezt, hogy Alonso a legjobb, hogy ő tudásban a legmagasabb szintet képviseli a pilóták közül. Rengeteget dolgozik, ő is próbál fejlődni, és már ő maga is erősebben a Ferrari részének érzi magát, mint tavaly. Alonsónak ugyan nagy a lemaradása Vettellel szemben, azonban nem adja fel a versenyt, amíg van matematikai esélye. Én csökönyösen ragaszkodom ahhoz, hogy egy versenyzőt nem feltétlenül a világbajnoki címek számához kell mérni, és tudása, kvalitása sem minden esetben egyezik meg az autója lóerejével. Tehát, van olyan versenyző, aki nem mindig olyan erősségű autóban ül, mint kellene neki. Ezen azt értem, hogy Alonso a lehető legjobb helyen van a Ferrarinál, csak a fejlesztések lehetnének egy picikét jobbak, de ne legyünk telhetetlenek; az olasz csapat dolgozik a javuláson. Szóval, aki nem hisz nekem, hogy Fernando a jelenlegi legjobb versenyző, az olvassa e sorokat.

Sokan kérdezik meg évről évre, hogy minek járok ki egyáltalán a Hungaroringre, amikor az autóversenyzés tipikusan az a sport, amit a tévéből jobban lehet látni. Szoktak még jönni azzal a tévhittel is, hogy a helyszínen eleve követhetetlen minden, meg hogy hamar meg lehet unni, de erre is azt kell mondjam, hogy tizenegy éve nem unom, sőt, idén jobban szórakoztam, mint az elmúlt pár évben. Mivel a sportág mégiscsak belőlünk, szurkolókból él, érdemes egy ilyen hétvége után összefoglalni, hogy a drukker szemszögéből milyen is volt a 26. Magyar Nagydíj. Következzen hát pár kép és pár gondolat, szurkolói szemmel, és a lehető legszubjektívebben.

Formula-1 Brit Nagydíj 2011
Dobogósok: 1. Alonso 2. Vettel 3. Webber

Ismételten egy izgalmas versenyen vagyunk túl, melyen végre nem a Vettel-Red Bull-duó nyert, hanem a ferraris Alonso. Nagyon sok minden történt, már rögtön a rajtnál helycsere az 1-2. helyen, valamint az élmezőny végében is nagy volt a kavarodás, köszönhetően Hamilton és Schumacher remek startjának. Most pedig végig vesszük a futam részleteit. 

F1 Kanadai Nagydíj 2011, dobogósok:
1. Button 2. Vettel 3. Webber

Négy óra, négy perc és harminckilenc másodperc telt el a mai F1-es kanadai nagydíj rajtjától addig, amíg Button végül megláthatta a kockás zászlót, így most hirtelen szinte lehetetlen mindenre visszaemlékezni. A részletes futambeszámolót majd az Ideális ív blogon olvashatjátok, itt most csak néhány gondolat következzen a verseny kapcsán.

Ezekben a percekben veszi kezdetét a Formula-1 monacói versenyhétvégéje. Ez az a helyszín, amely őrzi a régi szép idők tradícióit, ahol már csütörtökön vannak szabadedzések a pénteki protokollesemények miatt, és ahol a versenytáv is rövidebb, hogy időben véget érjen a futam. Monaco különleges, a pálya meg egy kis emlék a sportág múltjából. Nem csoda, hogy sok amatőr és profi művészt megihletett ez a helyszín. Íme egy műalkotás az 1960-as versenyről, amelyet Stirling Moss nyert meg:

A hétvégi török nagydíjon ugyan a Red Bull dominanciája nem tört meg, de Vettel mögött olyan események zajlottak a mezőnyben, hogy a nézők elsöprő többsége elégedetten állapította meg: végre vannak előzések! Erre egyrészt kiváló volt a pálya karakterisztikája, másrészt pedig végre életképesnek bizonyult egy ötlet, nevezetesen az állítható hátsó szárny. Remélem, hogy azért nem fogunk átesni a ló túloldalára sem.

A Sports Illustrated oldalán böngészve találtam ezt a képet, amely egy 2001-es jótékonysági gálamérkőzés után készült. Két sportág akkori legnagyobbja találkozott: Michael Schumacher abban az évben szerezte az első XXI. századi aranyat a Ferrarinak, Ronaldo pedig egy évre rá világbajnok lett, bezsebelve a torna gólkirályi címét is. Régen volt, de biztos, hogy igaz volt. Szép volt fiúk!

Michael Schumachernek, na meg az egész Mercedes csapatnak katasztrofálisra sikerült az idei F1-es idénynyitó, így nem csoda, hogy a hétszeres világbajnok nagyon várja már a következő versenyhétvégét. A www.formula1.com oldalnak a következőképpen nyilatkozott Schumi a maláj nagydíj előtt:

"Malajziát a Petronas miatt félig-meddig hazai pályánknak tekintjük, és ez, na meg a közönség biztatása nagy lökést adhat nekünk a hétvégére. A pálya remek, hiszen minden egyes körben választhatsz új íveket, annyi lehetőség rejlik a vonalvezetésben. Ezt más pályáról aligha tudjuk elmondani. Mindig is szerettem itt vezetni, és alig várom, hogy ismét megtehessem.

Kétségtelen, hogy jobban akarunk szerepelni, mint a csalódást keltő szezonnyitón. Kihívásként kezeljük a helyzetet, és óva intek attól mindenkit, hogy idejekorán leírjon minket. A csapatban mindenki pozitívan gondolkozik, és él bennünk a harci szellem. Jobb hétvégére számítok, mint az előző volt."

Végre elérhető közelségbe került a szezonnyitó, jövő vasárnap már tényleg megrendezik a 2011-es F1-es idény első versenyét. A szabályódosítások ismét fenekestül felforgathatják az erőviszonyokat, egy dologban azonban majdnem biztos mindenki: idén sokkal jobban fog szerepelni Michael Schumacher, mint tavaly. Egyrészt, kellett neki idő, hogy belerázódjon újra a Formula-1 világába, másrészt végre az ő szempontjait is figyelembe tudták venni a Mercedes GP fejlesztésénél.

Az eredmények pedig jöttek, és Schumi a barcelonai teszten nem csak Rosberget nyomta le, hanem fénykorát idézve az egész mezőnyt maga mögé utasította. A téli szünet elején Ross Brawn még szabadkozott, hogy nem igazán várhatunk a csapattól jó eredményt, ám egyre inkább úgy tűnik, hogy csak altatta az ellenfeleket. Mindenesetre mi merünk nagyot álmodni, és szeretnénk látni idén legalább egyszer MS mestert a dobogó legfelső fokán. Mai kérdésünk tehát erre vonatkozik:

Még egy kicsit várnunk kell arra, hogy 2011-ben is elkezdődjenek a Forma-1 küzdelmei, így bőven volt időm a régi fényképek között nézelődni. Megnéztem hát az elmúlt évtized fotóit, és ebből választottam ki néhányat. Jöjjenek hát képek abból a korból, amikor még nem volt válságban az autóipar, amikor nem okozott gondot kiállítani néhány kocsit a Hungaroring területén (sőt, Budapesttől Siófokig mindenfele), na meg amikor még Michael Schumacher volt a sportág királya.

Nem tudom, ki emlékszik még erre a kanadai sajtótájékoztatóra, de Mika Häkkinen biztosan, hiszen ő volt a szenvedő alanya annak, hogy Eddie Irvine éppen a szokásosnál jobb kedvű volt. Schumi meg csak mosolygott az egészen, és talán nem is hitte, hogy lesz idő, amikor a két másik srác már sehol sincs, ő meg még mindig a gázpedált nyomja.

A videót nézve az járt a fejemben, hogy valami nagyon hiányzik a mai F1-es mezőnyből. Nem, nem az egyéniségek, hiszen most is vannak győzni akaró, karizmatikus és megosztó személyű versenyzők, mint Alonso vagy Hamilton, és vannak humoros fickók is, mint Button. A baj inkább csak azzal van, hogy túlzottan jó fiúk, és ma már mindennek protokoll szerint, fegyelmezetten, óramű pontossággal kell működnie.

Mert, azt azért megjegyezhetjük magunk között, hogy Irvine nem csinált semmi extrát, csak egy időmérő utáni sajtótájékoztatón cukkolta Häkkinent, aki ezt egyáltalán nem vette rossz néven. Emlékszem, a beszámolók szerint ennél volt sokkal nagyobb ereszd el a hajam a múltban, például amikor Ralf és Michael egy maláj nagydíj után bulizva kihajították a tévét az ablakon, vagy amikor egy nyári futam utáni bulin Mika éppen Schumi ölében ülve próbált józanodni.

Manapság, ha történik egyáltalán valami hasonló, azt is próbálják eltitkolni. Pedig szerintem nem baj az, ha egy versenyző emberközeli.

Bárhol is versenyezzen Michael Schumacher, neve mára mindenki fejében összeforrt a Ferrarival és általában véve a FIAT konszernnel, így nem csoda, hogy egy-egy vele kapcsolatos reklámvideónak évek elteltével is óriási a marketingértéke. A vörösöknél ugyanis az is a feladatai közé tartozott, hogy véleményt mondjon egy-egy utcai autóról, és ahogy kénye-kedve tartja, próbálja ki azokat. Irigylésre méltó munka! Bár van olyan ember a Maranellóban, aki nála jobban ért az utcai modellek teszteléséhez, az mindenki tudatában nyomot hagy, ha látja Schumit egy ilyen autót vezetni.

Valószínűleg mindenkit más foglalkoztat azzal kapcsolatban, hogy mit hozhat számára a 2011-es esztendő. Most egy szubjektív válogatással összeszedtem azt az öt dolgot a sport világából, ami a leginkább érdekel, vagy, ha nem ilyen szépen fogalmazok, a leginkább aggaszt. Valószínűleg némelyik kérdéssel nem vagyok egyedül.

Vasárnap délutánonként a Formula-1 és a MotoGP holtszezonjában általában valamilyen régi sztorival szoktunk a témával kapcsolatban előállni, de most nem ezt tesszük, hiszen aki újévkor is a múltat nézi, az teljes mértékben seggel megy a jövőnek. Nézzük inkább azt, mi vár ránk idén a száguldó cirkusz világában, hiszen lesz jó pár újdonság.