Divízió I/A jégkorong világbajnokság:
Magyarország–Japán 1–0
Papp László Budapest Sportaréna, 7647 néző

Örökös magyar betegség, hogy sokan a sikert csakis azonnali eredményekben tudják mérni, de azokból is csak a legjobbakban. Jégkorongra lefordítva ez a feljutás-centrikusságban nyilvánul meg, azaz a 2008-as szapporói csoda után a sportágra csak évente egyszer ránéző közvélemény azt várja el, hogy hokisaink ismét csatlakozzanak az elithez. Kevesebbel nem érik be. Aztán, ilyen elvárások mellett egyesek el is felejtik azt, hogy átalakulóban lévő válogatottunktól igenis nagy siker a szombaton megszerzett bronzérem. Volt mit ünnepelnünk.

A fotóért köszönet Petrának!

Pláne azok után, hogy az örökös károgók már a vb előtt azzal jöttek, hogy nem hogy a feljutásról nem beszélhetünk, hanem egyenesen a kiesés elkerülése lehet csak a célunk, és nagyon kapaszkodni kell, ha nem akarunk az első divízió B-csoportjába zuhanni. Bármennyire is ijesztően indult a szezon, ennél sokkal jobb a jelen helyzet!

Divízió I/A jégkorong világbajnokság:
Magyarország – Dél-Korea 4–5 (szétlövéssel)
Papp László Budapest Sportaréna, 7370 néző

Pedig olyan szépen indult ez a meccs! Sikorcin ott folytatta, ahol vasárnap a britek ellen abbahagyta, és ezúttal nem az utolsó, hanem az első gólt szerezte szinte ugyanarról a helyről. Mondhatni, életveszély az ellenfeleknek, ha ő a támadó harmad jobb oldalán tűnik fel, és úgy tűnt, hogy gyorsan korcsolyázó, és a lehetőségekre vércseként lecsapó fiataljaink szintúgy veszélyesek voltak: Bartalis és Hári is meglőtte a maga gólját, így negyed óra sem kellett ahhoz, hogy 3–0-ra vezessünk. Rajna Miklós egy bravúros védésével sikerült is ezt az előnyt az első szünetig megtartani.

A fotó forrása az IIHF hivatalos honlapja

Sofron István mindehhez egy gólpasszal, valamint a bátran felvállalt ütközésekkel járult hozzá, és úgy tűnt, igazi gálára számíthatunk. A mieink fizikálisan sokkal erősebbek voltak a koreaiaknál, és mi ott a lelátón elhittük, hogy ennyi elég is lesz. Elhittük, hogy a végigküzdött vasárnapi meccs után most lehet egy kicsit látványosabban, kicsit könnyedebben játszva is nyerni, meg hogy majd csak megcsinálják a fiúk azt a néhány bodychecket, amit kell. Gólzáporos győzelmet akartunk látni. A baj csak az, hogy erről elfelejtettük a koreaiakat értesíteni, akik ellenben tudták, hogy ebben a sportágban két harmad alatt le lehet dolgozni három gólnyi hátrányt.

Habár tavaly sem sikerült jégkorong válogatottunknak kiharcolni az elitbe való feljutást, tény, hogy a statisztikák szintjén briliáns teljesítményt nyújtottak a mieink. Igaz, ott akadtak olyan meccsek, amelyeken könnyen lehetett kozmetikázni a számokon. Idén Ladányiéknak sokkal nehezebb dolga volt, sokkal keményebb ellenfelekkel szemben, egy jóval kiegyensúlyozottabb mezőnyben. Nekünk, szurkolóknak így szinte lehetetlen értelmes következtetést levonni a statisztikai mutatókból, de azért egy-két érdekességre fel tudjuk hívni a figyelmet.

Aki mindent tudni akar, az kattintson ide, és böngésszen. Mi csak néhány dolgot nézünk most meg.

Divízió I-es jégkorong világbajnokság
Magyarország–Ukrajna 3–1

A japánok után Ukrajnát is legyőzte jégkorong válogatottunk, ám, ahogyan azt Kevin Primeau is jó előre megmondta, ez egy teljesen más jellegű mérkőzés volt. Mondhatjuk, a fiúk itt is jól vizsgáztak, hiszen a győzelem megvan, és habár ezúttal három az öt ellen egyszer megadtuk magunkat az ellenfélnek, alapvetően az emberhátrányos védekezésünkkel sem volt gond. Tíz percet játszottunk hátrányban, ebből egy gólt bekapni még belefér – ha megint kötekedni akarnék, akkor annyit mondanék, hogy emberelőnyben lehettünk volna jobbak.

De minek is kötekedjek, ha van mit ünnepelni? Különben is, a számok nem hazudnak, és bizony van minek örülnünk a statisztikákat böngészve.

Divízió I-es jégkorong világbajnokság
Magyarország–Japán 5–1
Ljubljana, Arena Stozice, 1500 néző

Az idei hokivébé első meccsének közvetítése előtti beharangozót nézve úgy tűnt, mintha kicsit önsorsrontók, kicsit pedig túlzottan múltba révedők lennénk. Persze, hogy kell azzal foglalkozni, hogy Szuper és Hetényi távollétében hogyan állja meg a helyét a csapat kapusposzton, és Palkovics Krisztián hangját is jó volt hallani, de azt már egy kicsit túlzásnak tartom, hogy a sokunk számára rendkívül lesújtó emléket jelentő Olaszország elleni meccs képsoraival kezdődött a műsor. A mai mérkőzés végül legmerészebb álmainkat is felülmúlta, és bebizonyította, hogy most felesleges a múltunkkal foglalkozni, mert fiataljainkkal egy nagyon szép jövő képe sejlik fel.

Talán jelképes ereje is van annak, hogy mai első gólunkat is egy fiatal, Magosi Bálint szerezte, akinek ráadásul már így is van nemzetközi rutinja, és aki már a Fehérvár első sorába is befért az EBEL-ben. Amikor aztán nem sokkal később Horváth Balu is betalált, majd rögtön összeszedett  egy kiállítást, már megnyugodhattunk, és azt mondhattuk: legalább élesben is lehet gyakorolni az emberhátrányt, hiszen ez is jól jöhet még. Japán ellen ezzel sem volt gond.

EBEL rájátszás, nyolcaddöntő, harmadik mérkőzés:
Sapa Fehérvár AV19 – Olimpija Ljubljana 8–1
A párharc állása 2–1 a Fehérvár javára

Az osztrák bajnokság (igen, végül is az EBEL összes csapata a Monarchia egykori területéről nevezett be) rájátszásában a Fehérvár az Olimpija Ljubljanát fogta ki, és a mai napig egy fölényes hazai győzelem, és egy szoros vereség volt a mieink mérlege a párharcban. A mai mérkőzés előtt az borzolta a magyar kedélyeket, hogy végül két szlovén játékvezetőt delegáltak a meccsre. Igaz, ebben a sportágban vezetett már kanadai bíró olyan olimpiai döntőt, ahol az USA és Kanada legjobbjai csaptak össze, de most nem olimpiáról, csak az Olimpijáról volt szó. Végül úgy alakult, hogy egyáltalán nem kellett a bírókkal foglalkozni. Ahogy Léderer Ákos mondta, fesztivált láthattunk a jégen – különösen jó ezt hallani a Csoda a jégen című film apropóját adó szovjet-amerikai meccs 32. évfordulója után két nappal.

EBEL rájátszás, nyolcaddöntő, első mérkőzés:
Sapa Fehérvár AV19 – Olimpija Ljubljana 7–2
ifj. Ocskay Gábor jégcsarnok, 3500 néző

A 2011/12-es rájátszás első mérkőzésén fogadta ma a Fehérvár az Olimpija Ljubljana csapatát. Azt a csapatot, amely az alapszakaszban még jobbnak bizonyult, a középszakaszban viszont csak a felsőház utolsó helyén végzett. A meccs előtt így morfondírozhattunk azon, hogy vajon megfordult-e a helyzet 2012-ben, vagy csak mostanra tartalékoltak a szlovének, esetleg arra is gondolva valamiért, hogy jobban járnak, ha ellenünk játszanak. Most már biztosan nem gondolják így.

EBEL jégkorong liga, középszakasz, 7. forduló:
Sapa Fehérvár AV19 – Red Bull Salzburg 3–3
A mérkőzést szétlövéssel a Fehérvár nyerte

Végre bebizonyította az időjárás, hogy Magyarországon is létezik igazi tél, és végre ismét rangadót láthattunk a fehérvári jégen, hiszen a Red Bull Salzburg ellen mindig presztízscsatát játszanak a mieink. Ezúttal az idén megszokotthoz képest megvariálta Primeau mester a sorokat, hiszen Vas és Ladányi mellé Sofron helyett a jó formában lévő Mihály Árpi neve került fel, míg a mostanság a centerposzton Láda Balázs ismét a hátvédként kapott szerepet. A legtöbb szó viszont nem róluk esett, hanem a salzburgiak kapusáról. Nem más, mint Marty Turco védte ugyanis az osztrák hálót.

EBEL jégkorong liga, középszakasz
Sapa Fehérvár AV19 – Medvescak Zagreb 0–3
ifj. Ocskay Gábor jégcsarnok, 3500 néző

Még az alapszakasz során volt egy szolid vitánk egy barátommal, amikor a Zagreb elleni hazai meccs után azon elmélkedtünk, vajon előre kell-e néznünk, vagy hátra, ha a riválisokat keressük. Akkor én azt mondtam, hogy a Klagenfurt az a csapat, akit meg kellene csípni, ő viszont azt mondta, csak legyen meg az első hatba kerülés, mert még rezeghet a léc a rájátszást illetően. Mert azon a meccsen kikaptunk, utána viszont feljutott a csapat a felsőházba, ahol azóta három meccset játszott, és mindet meg is nyerte. Jöttek a bravúrok, például a 7–1-es győzelem a bajnok otthonában, és sikerült a klagenfurtiakat is legyőzni.  A Zágrábot tehát 100%-os mérleggel várták ma a mieink, bízva abban, hogy vissza tudnak vágni a decemberi fiaskó után.

EBEL jégkorong liga, alapszakasz
Sapa Fehérvár AV19 – Acroni Jesenice 3–1
ifj. Ocskay Gábor jégcsarnok, 3500 néző

Pénteken a Volán kikapott a jobbik szlovén csapattól, ám ma jött egy újabb esély a gyengébbik, és az Erste Bank ligában sereghajtó gárda ellen. Igen, az Acroni Jesenicét illik legyőzni hazai közönség előtt, akkor is, ha a fehérvári hokisok valahogy pont a papíron nyerhető meccseken hajlamosak elvérezni, hogy aztán idegenben egy-egy osztrák rivális elleni bravúrral hozzák vissza magukat az első hatba. Utoljára ugyanis 2010. december 21-én győzött hazai pályán a Jesenice ellen a Volán – egészen ma estig.

EBEL jégkorong liga, alapszakasz
Sapa Fehérvár AV19–HC Orli Znojmo 4–1
Ifj. Ocskay Gábor jégcsarnok, 3370 néző
Blogunktól ott volt: MZ/X és a_fater

Ha valaki az eredményre pillantva azt hinné, hogy könnyen hozta a mai meccset a Volán az Erste Bank Liga egyetlen cseh csapata ellen, akkor ki kell ábrándítanom. Mert, habár már az első percben is tisztán lőhetett kapura Vas Márton, Kacetl magabiztos védése után nagyon sokáig bevehetetlennek tűnt a vendégek kapuja. A mieinknél hátul ezúttal Bálizs Bence kapott szerepet, és eleinte úgy tűnt, hogy ő is lehúzta a rolót.

EBEL jégkorong liga, alapszakasz:
Sapa Fehérvár AV19 – Graz 6–3

Fehérvár hokisai a negyedik, a graziak pedig a hatodik helyről várták a mai EBEL-ligás összecsapást, és a pillanatnyi forma, na meg a jogosan magasra tett léc miatt joggal álltak hozzá úgy a mieink a meccshez, hogy ezt bizony meg kell nyerni. A Volán fejlődését mi sem mutatja jobban, mint hogy ezeket az esélyeket most már realizálja is, és ismeretlen számára az esélyesség terhe, mint olyan. Ahányszor csak lehet, meg kell mutatni, ki a jobb – mert 2011-ben már egyáltalán nem evidens, hogy egy osztrák klub jobb lenne hazánk kirakatcsapatánál.

Divízió I Jégkorong Vb 2011
Olaszország–Magyarország  4–3
Papp László Budapest Sportaréna, 8 000 néző

Szegényebbek lettünk egy álommal, hiszen hiába játszották ma este a mieink a 2011-es Divízió I-es világbajnokság legjobb és legizgalmasabb meccsét, az aranyat és a dicsőséget Olaszország csapata vitte el, és vele a 2012-es A-csoportos szereplés jogát is. Nekünk nem marad más hátra, mint megköszönni a magyar válogatottnak ezt a csodálatos hetet, és továbbra is szurkolni azért, hogy egyszer újra megtörténhessen a szapporói csoda. Mert ha hiszünk benne, és kitartunk a hitünkben, egyszer össze fog jönni, és ma sem voltunk annyira távol a sikertől.

Divízió I Jégkorong Vb 2011
Magyarország–Spanyolország  13–1
Papp László Budapest Sportaréna, 8 479 néző

Hatalmas gólzáport láthattunk a magyar jégkorong válogatottól péntek este Spanyolország ellen,  a 2011-es Divízió I-es világbajnokság utolsó előtti játéknapján. A csapat gálázott, a közönség ünnepelt, és ez a győzelem mindenképpen nagy lökést adhat a fiúk amúgy sem kis önbizalmának a sorsdöntő, olaszok elleni meccs előtt. Amint az első gól összejött, támadásban minden sikerült, aminek sikerülnie kellett, és ez így van jól.

A tegnapi nap folyamán az olaszok és a mieink is olyan meccsen nyertek a Divízió I-es hokivébé második játéknapján, ahol az ellenfélnek is volt némi keresnivalója. Mindkét mérkőzésen tudott egyenlíteni is a gyengébb csapat, és bizony, az esélyeseknek újra fel kellett pörögni ahhoz, hogy újra megmutassák, ki a jobb. Aztán bejött a papírforma, ám ismét vannak olyan tanulságok, amelyeket érdemes levonni a folytatás előtt.

Divízió I Jégkorong Vb 2011
Magyarország–Hollandia  7–3
Papp László Budapest Sportaréna, 8 000 néző

Tegnap este egy igazán jó hangulatú meccsen remek rajtot vett jégkorong válogatottunk a Divízió I-es vébén, és látványos játékkal hozta a kötelezőt a hollandok ellen. Jó volt ott lenni, jó volt ezt megélni, és jó volt látni, hogy majdnem teljesen megteltek a lelátók a mieink első meccsére. A bekapott gólokért mondjuk kár, de nem várjuk el, hogy tökéletes legyen a válogatottunk: megelégszünk azzal, ha szombatra Magyarország lesz ebben a legjobb. A többi meg akkor már nem fog számítani.

Barátságos jégkorongmérkőzés
Magyarország–Szlovénia 4–5

Öt perc és ötvenhárom másodperc elteltével Szlovénia már három góllal vezetett jégkorong válogatottunk mai felkészülési mérkőzésén, én meg kapkodtam a szívemhez, hogy „te jó ég, mi lesz itt a világbajnokságon?” Aztán szerencsére volt lehetőségem megnyugodni, na meg, mint tudjuk, a barátságos meccseknek nem a végeredményéből kell kiindulnunk, hanem illik elgondolkodni azon, amit látunk, és a csapat erősségeit és gyengéit mérlegre tenni. Sőt, inkább fogalmazzunk úgy, mint a mindig optimista amerikaiak: nem erősségek és gyengék vannak, hanem dolgok, amiben jók a mieink, és dolgok, amiben javulni kell. Akkor most nézzük is, mi derült ki ma este.

EBEL jégkorong liga alapszakasz, 45. forduló
Sapa Fehérvár AV19 – Olimpija Ljubljana 6-1
Székesfehérvár, ifj. Ocskay Gábor jégcsarnok, 3300 néző
A blogtól a helyszínen volt: a_fater

Péntek este amolyan "most vagy soha" hangulatban utaztunk el Székesfehérvárra, hogy egy nagyon fontos mérkőzésen biztassuk kedvenc EBEL-ligás csapatunkat, hiszen mindenki tudta, hogy aznap csak a győzelem fogadható el tőlük. A rájátszásba ugyanis csak akkor van esélye bekerülnie a srácoknak, ha a közvetlen riválisnak számító szlovén csapatokat otthon és idegenben is megverik. Ráadásul, tavaly olyan simán lett meg a hetedik hely az alapszakaszban, hogy tudtuk is, a Sapa Fehérvár AV19 egyszerűen jobb kell, hogy legyen, mint aktuális ellenfele. És nem is csalódtunk.

EBEL jégkorong liga alapszakasz, 21. forduló
Sapa Fehérvár AV19 – EC Pasut Villach SV 5-3
Székesfehérvár, ifj. Ocskay Gábor jégcsarnok, 2600 néző
A blogtól a helyszínen volt: a_fater

Pénteken a Vienna Capitals ellen egy szoros mérkőzésen szerzett pontot és kapott ki végül a hosszabbításban a Sapa Fehérvár AV19 csapata, így abban bízva autóztunk el a vasárnapi, Villach elleni hazai mérkőzésre, hogy némi szerencsével és / vagy bravúros teljesítménnyel elérhető egy jó eredmény. Nos, nem kellett csalódnunk.