A Formula–1 felett kezdenek gyülekezni a setét felhők – vagy talán már ott is vannak. Pontosabban mondva, csak az F1 szerelmesei vannak gondban, ugyanis a nagy manusoknak a zsebe persze tele van dollármilliókkal, csilli-vili ékszerek díszítik a kedvesük külsőjét; s persze, ha valaki is szemet mer vetni rájuk, az a bajszát már nem sűrűn fogja pedergetni. Úgy látom – sajnos –, hogy akik fontos kérdésekben hozhatnak döntést, azok visszaélnek jogukkal. Persze, ha figyelembe veszünk minden körülményt, biztos mi is így cselekednénk. A pénz beszél, a kutya ugat. Ez mára már egy nagyon sokat puffogtatot közhely lett, de attól még igaz. Láthatjuk, hogy a Forma–1 (khm, Ecclestone) oda megy, ahonnan a legtöbb lé dől, de emellett nem mehetünk el szó nélkül, felháborítónak tartjuk ezt az egészet. Egy olyan "csodás" ötlettel álltak elő, hogy 2013-tól a Belga és a Francia Nagydíjat felváltva rendezzék meg. Magyarázata, hogy a belgák évről évre veszteséget könyvelnek el, a magas jogdíjak miatt jobban megéri nekik, ha csak kétévente rendezik meg a viadalt. Ezt megértjük, nincs ezzel probléma.

Formula–1 Belga Nagydíj 2011
Dobogósok: 1. Vettel 2. Webber 3. Button

Az idei év várakozásainak eleget téve telt el ez a remek verseny is. Eme csodálatra méltó küzdelmeket látván, és az állunk erőteljes koppanása miatt riadva keltünk föl a fotelból, mert szinte leírhatatlan az az élmény, melyet manapság a Forma–1 okoz nekünk. Eseménydús, hihetetlen izgalmakkal és körömrágásokkal múlt el a mai délután, miután a hagyományos vasárnapi ebédünket jóízűen elfogyasztottuk. Az eső nem jött, pedig vártuk; helyette inkább hétágra sütött a nap. Ha azt mondom, hogy az idei évben a mai futamon történt a legtöbb esemény, azt hiszem, hogy nem hazudok. Mindenről szót emelni nem lehet, a képtelenség fogalmát úgy, ahogy van, kimerítené. Számítani nem lehetett arra, hogy Schumi az utolsó helyről (!) feljön a végén az ötödikre, hogy Button a 13.-ról a dobogóig kússza fel magát, hogy Rosberg olyat rajtol, amit még nagyon sokáig nem fogunk látni, és arra, hogy a Red Bull kettős győzelmet fog aratni. Én legalábbis biztosan nem, a nyári szünet alatt végig abban hittem, hogy a közvetlen üldözők sokkal közelebb lesznek hozzájuk. De nem így lett, ezért kár is ezen morfondírozni. A verseny ugye – mint már említettem – fantasztikus volt; és minden ember fejében az a kérdés motoszkál leginkább, hogy mi lett volna, ha Hamilton nem esik ki, ha megjön az eső, ha Alonso bejön kereket cserélni a Safety Caros fázis alatt... Nos, ezt nem tudhatja semmilyen halandó élőlény, de az biztos, hogy ettől még az éjjel nem fogunk álmatlanul forgolódni az ágyban, amíg választ nem kapunk rá. Hát akkor, nézzük, miért izzadtunk ennyire.

Michael Schumacher minden idők talán egyik legnagyobb versenyzője a Formula-1 nagy múltú történelmének. Pályafutása kezdete is messzire nyúlik vissza, egészen pontosan 20 évvel korábbra, 1991-re, a felejthetetlen Belga Nagydíjak egyikére. A történetet már ismerjük, hogy miként is csücsülhetett be a Jordan ülésébe... Egy évvel később ugyanitt, Spa-ban már győzelmet ünnepelhetett, szóval nem is lehet kérdéses, hogy melyik pálya Schumi kedvence. És bizony újra itt vagyunk Belgiumban egy kínkeserves 4 hétig tartó elvonókúra után, melyen végre felbőghetnek a motorok!

Már mindenki tűkön ül, s várja a - feltehetően esős - rajtot, amely megalapozná a verseny további részének nagy izgalmait. Így vagyunk ezzel mi is, már nem tudunk mit kezdeni magunkkal, ahogyan a pilóták sem. Főleg nem Heidfeld. De most nem is ez a lényeg. Vessünk inkább egy pillantást Schumi új sisakjára, ami speciális, aranyozott, lélegzetelállító, gyönyörű, csodálatos, meg ilyen alapvető jelzőkkel illetett fejvédő.

Elég a szócsépelésből, jöjjön Schumacher új sisakja!