Nézegettem a képeket az elmúlt hétvégi F1-es nagydíjról, és különösen tetszett az Associated Press munkatársának, Emilio Morenattinak a fotója:

Művészi módon kapta el a pillanatot, ahogyan Felipe Massa a kerékcsere után elsuhan, és a kép jobb felső részén látszik, hogy a jelzőlámpa zöldre váltott. Emlékszik még valaki, mi történt még 2008-ban Szingapúrban? Igen, mondjuk úgy, hogy a félautomata jelzőrendszer akkor még nem volt tökéletes, és a végén Massa töltőcsöve bánta az esetet. Akkor a csapat visszatért a nyalókás ember alkalmazásához. Hosszú távon viszont a lámpa nyert.

Formula–1 Spanyol Nagydíj 2013
1. Alonso 2. Räikkönen 3. Massa

Barcelonában az idei év eddigi legnagyobb sikerét érte el a Ferrari. Fernando Alonso hazai közönsége előtt iskolázta le a mezőnyt, Felipe Massa pedig ebben a szezonban első alkalommal állhatott dobogóra, így az ex-ferraris Kimi Räikkönen sem érezhette magát nagyon elveszve az eredményhirdetéskor. A spanyolok kétszeres F1-es világbajnoka tehát boldog, mi több, kifejezetten bizakodó azt illetően, hogy a szezon végére meglehet harmadik vb-címe is.

A hétvégén a harmadik futamához érkezik a 2013-as gyorsasági motoros világbajnokság, egy olyan pályára, amelyen rengeteget teszteltek a szezon előtt a csapatok. A spanyol nagydíj és Jerez már csak a mezőny nemzetiségi összetétele miatt is mindig fontos része lesz a versenynaptárnak, a vb-rangsorban egyelőre negyedik Valentino Rossi szerint pedig most jöhet el a Yamaha ideje: "Jerez nagyon fontos verseny lesz. Hiszem és remélem, hogy nagyon gyorsak leszünk, ahogyan a teszteken is azok voltunk.Jól kell dolgoznunk, és meg kell céloznunk a dobogót. Van még mit tenni a beállításoknál, de van is néhány ötletünk. Ráadásul ott lesz még a hétfői tesztnap is a verseny után, ahol kipróbálhatunk egyéb dolgokat is. Jerez, Le Mans és Mugello is olyan pályák, amelyek fekszenek nekünk, és ahol jól fogunk menni."

A hétvégén Austinban rendezték meg a MotoGP idei második versenyét, és az a Marc Márquez látta meg elsőként a kockás zászlót, aki ezzel megdöntött egy három évtizedes rekordot is. Eddig ugyanis "Fast Freddie" Spencer volt a kategória legifjabb futamgyőztese, de vasárnaptól a 20 éves spanyol fiatalember mondhatja el ugyanezt magáról. Honfitársai pedig nem csak ennek örülhettek, hanem annak is, hogy a hétvége kilenc dobogós helyéből nyolcat spanyol versenyzők szereztek meg.

A versenyt a Repsol Honda két kiválósága dominálta, és Márquez, habár pole pozíciból indult, egy rosszul sikerült rajt után végül meg kellett hogy küzdjön csapattársával, Dani Pedrosával. Kilenc körrel a vége előtt aztán visszaelőzte őt, és már nem engedte ki a kezéből a győzelmet. Végül a két hondás jó másfél másodperces különbséggel ért célba. A Yamaha versenyzője, Jorge Lorenzo több, mint három másodperccel maradt el Marqueztől.

Bajnokok Ligája nyolcaddöntő, 1. mérkőzés:
Celtic–Juventus 0–3 (0–1)

Aki látta a Celtic és a Juventus tegnapi BL-meccsét, annak emlékezetében biztosan megmaradt az a rengeteg  kézitusa, amelyet Lichtsteiner vívott Hooperrel a skótok szögletei előtt. Mondjuk úgy, a vendégek játékosa sokszor elég erőszakosan bánt a zöld-fehérek angol csatárával, és ezt meg is tehette, mert egy-egy sárga lap villanásán kívül más büntetés nem járt érte. Láthattuk, hogy Neil Lennon többször hevesen reklamált, és úgy tűnik, a mérkőzés lefújása után sem csillapodtak a kedélyek. A két fél persze teljesen máshogy látja a történteket.

Priméra División 18. forduló
Barcelona–Espanyol 4–0 (4–0)

Derbi ide, derbi oda, az Espanyol megbántása nélkül azt kell mondanunk, hogy ma este csak egy csapat volt a pályán Barcelonában. A gránátvörös-kékeknek szurkolók egy részét, különösen az utóbbi években érkezett divatdrukkereket a többiek pont az arrogancia és az ellenfél lenézése miatt nem szeretik, így óva intenék mindenkit az edzőmeccs, gála és hasonló szavak használatától. Pláne azok után, hogy sportszerűségi szempontból nem sikerült ezt a mérkőzést makulátlanul lehozni.

A Marca mintegy 115 ezer olvasója szavazott arról, hogy kik voltak a 2012-es év legjobbjai a spanyol bajnokságban. Ha a Priméra División legjobb játékosát keressük, akkor persze nem nagyon fogunk meglepődni a szavazás eredményén, és talán még a győztes fölényének a mértékén sem:

Igen, Lionel Messi több szavazatot kapott, mint az összes többi labdarúgó együttvéve. A többi szavazásnál már izgalmasabb volt a helyzet, pláne az edzőket illetően, hiszen Guardiola távozásával jött egy olyan szezon, amely már értelemszerűen nem szólhatott Pep és José küzdelméről. Meg aztán, nem is kétszereplős már a kérdés.

Priméra División 13. forduló:
Levante–Barcelona 0–4

Katalánnak lenni jó most. Akkor is, ha a vasárnapi választások után némi politikai krízis van a rabok legyünk vagy szabadok kérdéskört illetően, és így még nagyobb szimbolikus jelentősége volt annak, hogy Iniestáék ismét a vesebajos Re-Load album borítós nemzeti színű mezükben léptek pályára a Levante vendégeként gránátvörös-kék helyett. Akkor is, ha idegenben amúgy is így szoktak játszani, és akkor is, ha a házigazda meze amúgy is piros-kék.

A kép forrása a www.fcbarcelona.cat oldal

Igaz, a régió fejlettsége még a nagy gazdasági válság éveiben is irigylésre méltó, és a mostani függetlenség-pártiakat is leginkább az zavarja, hogy Barcelona és környéke adja a legtöbbet a közösbe, mégis ők szívnak a legtöbbet az ország adósságai és leminősítései miatt. Hanem van itt más is, aminek lehet örülni, és mindez Dani Alvés kényszerű lecserélése után vált nyilvánvalóvá.

Priméra División 3. forduló:
Barcelona–Valencia 1–0
Gólszerző: Adriano

Amióta Tito Vilanova átvette Pep Guardiola szerepkörét, pár dolog megváltozott a Barcelona játékában. A szakírók szerint például több a kontra, több a hosszú indítás, azt meg láthattuk tegnap, hogy Puyol hiányában több a kis szöglet – Adriano például egy ilyen szituációt követően lőtt hatalmas gólt. Az elmúlt négy évben kétszer BL-t nyerő Barçára olyannyira jellemző stílusjegyek viszont megmaradtak, és bizony amikor Messiék előnyben vannak, és a labdát is tudják birtokolni, akkor továbbra is szemlélhetjük a tiki-takát. Sokak szerint ezt unalmas nézni, de én úgy döntöttem Iniesta becserélése után, hogy lekötöm magam: fogtam a stoppert, és mérni kezdtem.

Labdarúgó Európa-bajnokság, döntő:
Spanyolország–Olaszország 4–0

Heteken át záporoztak hozzám az érvek mindenfelől, hogy miért nem Spanyolország lesz a 2012-es foci Eb győztese, és sokszor úgy éreztem, hogy inkább az ellenszenv diktálta ezeket a bizonyos érveket, mint a racionalitás. Nincs csatáruk, a játékuk elvesztette a lendületet, sőt, a tiki-taka mindig is unalmas és lendülettelen volt, lám, a Barcelona is elbukott (mert négy szezon alatt csak két BL-győzelem jött össze...), ja és persze a spanyolok sosem játszottak szépen és jól, gólra törően meg főleg nem (Arséne Wenger szerint legalábbis). Egészen tegnap estig hallgathattuk ezeket az kritikákat, aztán jött egy olyan mérkőzés, amely önmagáért beszélt, és amelyen az Eb-cím sorsa egy félidő alatt eldőlt.

Labdarúgó Eb, C-csoport
Spanyolország–Írország 4–0
Gólok: Torres (2), Silva, Fabregas

Régen az volt a spanyol labdarúgó válogatott egyik hiányossága, hogy nem nagyon voltak olyan játékosai, akik a hazai bajnokságon kívül játszva idegen földön is tapasztalatot szereztek volna. Amikor pedig a mostani, bombaerős csapat gyengéit keresték a szakírók, akkor azt mondták, hogy egy igazi, jó formában lévő befejező csatár hiánya okozhat gondot Vicente del Bosquénak. Szintén voltak, akik úgy gondolták (és ez a kérdés minket is megosztott), hogy Torres ezen az Eb-n nem fog maradandót alkotni, hiszen rém rossz másfél éven van túl Angliában. Aztán jött a csoportkör, és Spanyolország két meccs alatt a fenti állítások mindegyikére rácáfolt.

A spanyolok eddigi öt gólját az Eb-n három játékos szerezte: Cesc Fabrergas, Fernando Torres és David Silva. Ezen kívül mi a közös még bennük?

Copa del Rey döntő:
Barcelona – Athletic Bilbao 3–0

Ahogyan Harry barátommal leültünk a Király-kupa döntőjét megnézni, három perc alatt konstatáltuk, hogy itt bizony nem nagyon lesz momentuma a Bilbaónak. Ennyi idő alatt ugyanis a Barcelonának három helyzete volt, melyből egyet Pedro gólra váltott, sokkolva minden baszkot, aki ott volt a Vicente Calderón stadionban. Nem sokkal később Messi egy klasszikus Iniesta-passzból kilőtte a rövidet, és aztán kis idő múlva Pedro újra betalált, ezzel pedig szűk fél óra alatt egyértelműen eldőlt a trófea sorsa.

Így kellett ennek lennie. Ahogyan Josep Guardiola edzőként az első trófeáját 2009-ben az Athletic Bilbao elleni kupadöntőn szerezte, úgy három évvel később ugyanennek a párosításnak a megnyerésével búcsúzott a csapattól. Nekünk, egyszerű szurkolóknak pedig nem maradt egyéb dolgunk, mint megköszönni neki azt a négy csodálatos szezont, amelyet az FC Barcelona élén töltött. Csak Vörösmarty Mihály szavaival tudok élni: "Ez jó mulatság, férfi munka volt!"

F1 Spanyol Nagydíj 2012, dobogósok:
1. Maldonado 2. Alonso 3. Räikkönen

Barcelonában újoncot avattak a győztesek sorában, Kimi másodszorra is dobogóra állhatott idén, és Alonso újra feljött az összetett pontverseny első helyére Vettellel holtversenyben, de mivel a győztesekkel foglalkoznak eleget máshol, mi richtig mást fogunk választani a piros ruhások közül.

Igen, Felipe Massa ismét jobbára csak a mezőny hátulját láthatta, és ha valaki majd év végén csak az eredményeket böngészi, akkor azt látja majd, hogy a 2012-es Spanyol Nadydíjon a Ferrari brazilja a 17. helyre kvalifikálta magát (azaz a Q2-es időmérőn már ő volt a leglassabb), és a 15. helyen fejezte be a versenyt. És ilyenkor szokták azt mondani a bölcsek, hogy a számok nem hazudnak.

Az elmúlt években a Real Madrid és az FC Barcelona közös, kitartó munkával elérte, hogy akik nem tartoznak a két csapat fanatikus rajongói közé, azok érdektelenséggel vegyes undorral reagáljanak az El Clásico szókapcsolatra. Igen, most lehetne azon vitatkozni, hogy ki a hibás, meg ki kezdte, de ideje mindenkinek túltennie magát ezen az óvodás mentalitáson. Mindegy, hogy ki hogyan építette le a spanyolországi örökrangadó imázsát: mert amikor újra fel kell építeni,akkor is kettőn áll a vásár. És nagyon ideje lenne, hogy ezt az illetékesek is észrevegyék.

Két héttel ezelőtt, mikor utoljára teljes fordulóról beszélhettünk jól el voltunk eresztve mesterhármasok terén. Az aktuális, múlt hétvégén lezajlódó mérkőzéseken sajnos kevesebb mesterember alkototta meg a maga mesterhármasát művészi kreativitással. A tovább gombra kattintva vizuális módon lesztek kielégítve, illetve a demokrata éneteket is kiélhetitek a cserépszavazáson való részvétellel. Tessék lássék!

MotoGP Aragón Nagydíj 2011, dobogósok:
1. Stoner 2. Pedrosa 3. Lorenzo

Bár értelemszerűen a spanyol versenyzők fogadkoztak a legjobban a mai futam előtt, a pole pozíciót az ausztrál Casey Stoner szerezte meg a szombati időmérő edzésen, igaz, csapattársa, Dani Pedrosa indulhatott a második helyről, és a világbajnoki címvédő Jorge Lorenzo is megkaparintotta a negyedik rajtkockát. A Repsol Honda erre a jeles alkalomra amúgy egy különlegesnek szánt festéssel készült, de a végeredménynél sajnos csak Paris Hilton tudott ocsmányabbat produkálni.

Oké, a motorokat nem feltétlenül a szépségükért szeretjük, és ezeknél a Hondáknál is sokkal inkább az számít, ami belül van. És ami azt illeti, a Repsol versenyzői ma porig alázták a mezőnyt. Hiába szerzett vezetést a rajtnál Ben Spies, egy kis játszadozás után ugyanis úgy hagyta őt maga mögött Stoner és Pedrosa is, mint ahogy azt Gareth Bale tette tavaly ősszel az Internazionale hátvédjeivel. Úgy tűnik, valóban kipihenték magukat ezek a srácok.

Már Samuel Eto'O csillagászati fizetése kapcsán is kiakadtam azon, hogy amíg itt az egész európai gazdaság mélyrepülésben van, addig a fociba, mint feneketlen kútba egyesek az összes pénzüket úgy szórják bele, mint  a királyok, mikor költeni kell. Akkor azt mondtam, az orosz oligarchákkal és az olajsejkekkel nem lehet versenyezni, de egyrészt ugye akad mindkét embertípusból Angliában is, meg aztán, ahogy anno a Szovjetunió is beszállt a fegyverkezési versenybe, a tradicionálisan nagy klubok se akarnak lemaradni.

Az Associated Press hírügynükség szerint az olasz, angol és spanyol topcsapatok többet költöttek idén játékosok igazolására, mint tavaly. A Premier League nyert jó 790 millió elköltött dollárral, amelynek kétharmadát öt klub teszi ki, név szerint a Manchester United, a Manchester City, a Chelsea, a Liverpool és az Arsenal – utóbbinál látjuk, egyelőre mennyire vált be a dolog...

Olaszországban 651 millió, a spanyoloknál pedig 488 millió dollár cserélt gazdát. Nem akarom most megint a németeket és a Bundesligát dicsérni, de a Deloitte könyvvizsgáló cég szerint ők idén nem költöttek többet mint tavaly, és ugye ők azt az újszerű üzletpolitikát rekláémozzák, amely szerint nem kellene többet költeni, mint amennyi a klub bevétele.

Hamarosan kezdetét veszi az iskola, mindjárt becsuknak a strandok, lassan kezdenek megsárgulni a fák levelei, az átigazolási piac nemsokára bezárja kapuit, s már ahhoz is keveset kell aludni, hogy elkezdődjön a szezonrajt. Sőt, valahol már el is indult a bajnokság, mondjuk nálunk, vagy éppen a sváboknál. Valamint a Premier League is forrón izzik már a bajnokaspiránsokkal és a kiesőjelöltekkel egyetemben, hiszen szombaton, azaz holnap pontban délután 16:00-kor hat helyett öt darab meccsel kezdetét veszi a világ legjobb bajnoksága. (Remélem, nem kell elmagyaráznom senkinek, hogy miért ez a legjobb...) Spanyol illetve olasz barátocskáink pedig még nem igazán akarnak labdába rúgni, a sztrájk valahogy jobban tetszik nekik. Szóval ott tartunk, hogy kezdődnek a bajnokságok, mi pedig nem szeretnénk róluk lemaradni, ezért beharangozunk, pontosabban mondva megmondjuk, hogy mire számítunk idén, vagy hogy mit szeretnénk látni... Ugyanis van különbség a kettő között. Jöjjön tehát pár gondolat, jóslat az európai topbajnokságok elé.

A wikipedia szerint José Luis Torrente egy lusta, durva, részeges, szexista, rasszista, francoista madridi rendőr, és hogy a sztereotípiákat erősítsük, "természetesen" az Atléticonak szurkol. Nem csoda, hogy a Torrente 3 forgatásának idején a főhős  Ferndano Torresért őrült meg, aki akkor még Madridban rugdosta a gólokat, azaz egyáltalán még rugdosott gólokat. Na meg, mint azt ez a videó is mutatja, nem ijedt meg a kézigránátoktól sem.

Adja magát a kérdés: vajon húsz év múlva Torrentére vagy Torresre emlékeznek majd többen?

Himnuszok nélkül nincsenek sportesemények. Van, amikor a mérkőzés előtt szólal fel a stadion a játékosokkal, edzői stábbal (kispaddal) és persze a kilátogató szurkolókkal. És van, mikor a diadal után hallhatjuk a fülbemászó(?) dallamokat. Ilyen a Forma-1-nél, a MotoGP-nél, az úszásnál, a kajak-kenunál van; és még sorolhatnám, hogy hol. A lényeg az, hogy ez is hozzátartozik a sporthoz, hiszen minden csapat, minden játékos, minden versenyző azért küzd, hogy a legvégén a saját himnuszát hallhassa. Mi most sorra vesszük a legkedveltebbeket és megversenyeztetjük őket. De vigyázat, lesz közte olyan is, amilyet ha tehetünk, nem hallgatunk meg!

F1 Spanyol Nagydíj 2011, dobogósok:
1. Vettel 2. Hamilton 3. Button

Azt hihettük pár percig, hogy igazi csoda fog bekövetkezni a Circuit de Catalunyán, hiszen Fernando Alonso óriásit rajtolt a negyedik helyről, és az első körben az élre állt. Az első kerékcserék után is tartotta még pozícióját a spanyol, ám amint Vettel kapott egy normális szett gumit, azonnal látszott, hogy vége a dalnak, sőt, mint kiderült, a Red Bullok mellett a McLarenek is jobbak a Ferrarinál. Alonsónak így csak az ötödik hely jutott hazai nagydíján, és egyre inkább úgy tűnik, reménytelen, hogy bárki elvegye a világbajnoki címet Sebastian Vetteltől.

Franciaországban pillanatok alatt országos botrányt kavart a hír, miszerint tavaly novemberben a labdarúgó szövetség azon gondolkodott, miképpen lehet a válogatott számára olyan labdarúgókat kiválasztani, akikben erős a francia identitás, és fel sem merül bennük, hogy más ország válogatottjában játsszanak. Ahogy az várható volt, a közéleti és poltikai lapok többségének konstruktivitása a rasszista kártya kijátszásában merült ki, pedig annál azért sokkal bonyolultabb a helyzet, mint hogy egy "Laurent Blanc monnyonle!" felkiáltással lerendezzük.

Divízió I Jégkorong Vb 2011
Korea–Spanyolország 2–3

A spanyol válogatott méltó módon búcsúzott a Divízió 1-től, utolsó mérkőzésükön éppen a torna harmadik helyezettjét, a koreai csapatot győzték le aranygóllal.

Divízió I Jégkorong Vb 2011
Magyarország–Spanyolország  13–1
Papp László Budapest Sportaréna, 8 479 néző

Hatalmas gólzáport láthattunk a magyar jégkorong válogatottól péntek este Spanyolország ellen,  a 2011-es Divízió I-es világbajnokság utolsó előtti játéknapján. A csapat gálázott, a közönség ünnepelt, és ez a győzelem mindenképpen nagy lökést adhat a fiúk amúgy sem kis önbizalmának a sorsdöntő, olaszok elleni meccs előtt. Amint az első gól összejött, támadásban minden sikerült, aminek sikerülnie kellett, és ez így van jól.

Ma este a magyar jégkorong válogatott Spanyolországgal játssza harmadik vébé-meccsét a Divízió I 2011-es küzdelmeiben. Papíron nem lesz nehéz dolga a mieinknek, hiszen mind a korábbi eredmények, mind a vébén mutatottak alapján nem az a nagyon félelmetes csapat a spanyol. Na ja, papíron könnyű – de ezt a játékot a jégen játsszák. Nézzük, mit tudunk a spanyolokról!

Tavaly egy barátságos jégkorong mérkőzésen 2–1-re legyőztük Norvégiát a világbajnokságra való felkészülés jegyében, ám az a meccs nem csak az eredmény miatt marad emlékezetes. Folytatódott ugyanis az az akció, amelyet még 2009-ben indítottak el magyar-finn meccsen, és amelynek köszönhetően a következő látvány fogadott minket Ladányi gólja után: 

Azon a meccsen 4451 plüssfigura landolt a jégen, és került később a Magyar Jégkorong Szövetség és Böjte Csaba atya jóvoltából hazai kórházakba és határon túli gyerekekhez egyaránt. A magyar és a spanyol szövetség megegyezett, így a pénteki Magyarország-Spanyolország meccs első magyar gólja után újra lehet dobálni a plüssmackókat, amelyeket idén a Bethesda Gyermekkórházba, az Esze Tamás Gyermekotthonba, valamint Budapest Főváros Önkormányzatának Templom utcai Gyermekotthonába viszik majd el játékosaink.

Habár Magyarország csapata ma szabadnapos, nem áll meg az élet a 2011-es Divíió I-es jégkorong Vb „A” csoportjában, hiszen délután és este vár ránk egy-egy mérkőzés. Az egyik minden bizonnyal a kiesés szempontjából lesz sorsdöntő, a másik meg jó esetben a csoportelsőségbe szólhat bele, rossz esetben meg nem sok mindenbe. A körülmények viszont adottak ahhoz, hogy két nagyon jó meccset láthassunk ma is!

Divízió I Jégkorong Vb 2011
Spanyolország–Olaszország 0–2
Papp László Budapest Sportaréna

A 2011-es Divízió I-es jégkorong világbajnokság "A" csoportjának nyitómeccsén a kék-fehér mezes kanadaiak Ibéria legjobbjaival találkoztak, azaz Olaszország Spanyolország ellen kezdett. Az elitből tavaly kieső azzuri válogatott ugyan nyert, de korántsem olyan simán, mint azt a papírforma alapján gondoltuk volna. Igaz, valószínűleg tudnak ők sokkal jobban is játszani, ha kell.

Divízió I. A laikus számára a megnevezés megtévesztő lehet, hiszen ez a jégkorongban valójábana  világbajnokság másodosztályát jelenti, hiszen az "igazi" vébét a világ elitjéhez tartozó 16 csapat játssza. A magyar válogatott Virágvasárnaptól Nagyszombatig pedig éppen azért fog küzdeni a Papp László arénában, hogy jövőre már ehhez ez elithez csatlakozzon. Nem mi vagyunk erre a legesélyesebbek, de így is elég jók a lehetőségeink.

Vasárnap megkezdőik az év legfontosabb hete jégkorong válogatottunk számára: a mieink a Divízió I-es világbajnokság „A” jelű csoportjában a Papp László Arénában küzdhetnek meg Olaszország, Dél-Korea, Spanyolország és Hollandia legjobbjai ellen. Az IIHF világranglistája alapján jók az esélyeink egy szép eredményre, hiszen „csak” az elitből tavaly kieső olaszok állnak előttünk a rangsorban. Igaz, amióta egyszer feljutottunk a legjobbak közé, azóta minden évben ez a cél lebeg a szemünk előtt – nos, ehhez idén nagy bravúr kéne, ám nem mondható lehetetlen küldetésnek. Pláne, hogy ez a kategória a jéghokiban úgysem létezik.