Nézegettem a képeket az elmúlt hétvégi F1-es nagydíjról, és különösen tetszett az Associated Press munkatársának, Emilio Morenattinak a fotója:

Művészi módon kapta el a pillanatot, ahogyan Felipe Massa a kerékcsere után elsuhan, és a kép jobb felső részén látszik, hogy a jelzőlámpa zöldre váltott. Emlékszik még valaki, mi történt még 2008-ban Szingapúrban? Igen, mondjuk úgy, hogy a félautomata jelzőrendszer akkor még nem volt tökéletes, és a végén Massa töltőcsöve bánta az esetet. Akkor a csapat visszatért a nyalókás ember alkalmazásához. Hosszú távon viszont a lámpa nyert.

F1 Maláj Nagydíj 2013
1. Vettel 2. Webber 3. Hamilton

Igazán őrültre sikerült az idei maláj nagydíj, és ehhez ezúttal nem kellett olyan rengeteg eső sem. Elég volt némi indiszponáltság is. A Caterhamnél se hitték volna, hogy ütközések szempontjából a box utca az egyik legveszélyesebb hely, a Force Indiánál pedig egy darab csavarkulcs működésképtelensége két versenyző kiállását is hazavágta. A végül dobogós helyen befutó Lewis Hamilton először reflexből a McLarenhez állt be kerékcserére, ahonnan aztán továbbhajtották, de régi istállójával amúgy sem járt volna jól: a wokingi csapat szerelői elvették Buttontól még azt a kis esélyt is, hogy rendes pontszerző helyen fejezze be a versenyt. Igaz, ő legalább befejezhette, mert a verseny leggyorsabb kiesését Fernando Alonso produkálta azzal, hogy sérült első légterelő szárnyát a második körben maga alá gyűrte.

F1 Ausztrál Nagydíj 2013
1. Räikkönen 2. Alonso 3. Vettel

Az egésszel nem foglalkoztam volna, ha ma reggel az MR2 Petőfi rádión nem hagyja el a műsorvezető száját az a mondat, amely szerint nem csak a hétvégi F1-es ausztrál nagydíj volt izgalmas, hanem annak magyar közvetítése és kommentálása is világszínvonalú és profi volt Szujó Zoltán és Wéber Gábor részéről, akiknek szakmai hozzáértése és felkészültsége is kiváló. A két kommentátornak a sportággal kapcsolatos ismereteit illetően most nem vitatkoznék, mert nem ez volt a baj a hétvégi közvetítéssel, hanem az, hogy semmivel sem volt jobb annál, amit pár éve a kereskedelmi média okádott ki magából. Vagy ne is várjunk többet attól a csatornától, amelyik olyan produkciókat szabadít ránk, mint a Dal, és olyan embereket enged mikrofon elé, mint M. Dániel, Rákay "kétmillió" Philip vagy DHP?

Az év vége felé megszaporodnak az értékelések és visszatekintések, számos bajnokságban meg szünet van, így van idő a dolgokon spekulálni. Például azon, hogy vajon van-e még egy olyan pontverseny a világon, amelynek szabályait olyan sűrűn változtatták volna az utóbbi évtizedben, mint a Formula–1-ét, és hogy vajon érdemes-e a jelenlegi rendszert megtartani, vagy bízzunk abban, hogy az FIA továbbra is erőlködik majd, és ezt is megreformálja.

A fenti képen Sebastian Vettel a világbajnoki címeinek számával büszkélkedik, pedig akár azt is mutathatná, hogy hány ponttal előzte meg Fernando Alonsót abban a rendszerben, ahol a futamok első helyezettje 25 pontot kap, és még a tizedik is kap egyetlen pontocskát. Vajon mennyiben lenne más a helyzet, ha Bernie Ecclestone ötletét elfogadva csak a futamgyőzelmek számítanának?

Formula–1 Német Nagydíj 2012, dobogósok:
1. Fernando Alonso 2. Sebastian Vettel 3. Jenson Button
A verseny után Vettelt megbüntették, így az 5. helyre került

A többi technikai sporttal szemben a Formula–1-et az is megkülönbözteti, hogy mivel királykategóriaként tekint magára, hajlamos elszakadni az emberektől, a szurkolóktól, meg olykor úgy általában véve a valóságtól. A sorozat népszerűsége okán nyilván nehéz is olyan viszonyokat teremteni, mint mondjuk a német túraautó-bajnokságban, így minden apró változást értékelnünk kell.

Így aztán értékeljük azt is, hogy idén mertek változtatni a verseny utáni nyilatkozatok lebonyolításán. A megújult pódiumon Németországban nem más faggatta a versenyzőket, mint az osztrák autósport legnagyobb alakja, Niki Lauda.

Formula–1 2012 Brit Nagydíj
Dobogósok: 1. Webber 2. Alonso 3. Vettel

Rengeteg színes eseménnyel dúsítva ért véget az F1 2012-es szezonjának 9. futama a silverstone-i pályán. Mark Webber személyében meglett a második duplázó is, Alonso megszakította a futamgyőztesek rossz sorozatát, Vettel pedig négy verseny után állhatott újra dobogóra. Idén eddig két versenyző tudott nyerni kétszer, ami ebben a sűrű mezőnyben talán még kétszer annyit is érhet, mint általában. Nem véletlen tehát, hogy ez a két pilóta áll a pontversenyben az első két pozícióban. Mivel Webber nyert, így Alonso előnye 27 pont helyett "csak" 13. Azonban úgy gondolom, hogy Fernando még így is nagyon jól jött ki a futamból, azzal, hogy Vettel és Hamilton mögötte haladt át a célvonalon. Nincs semmi bajom Weberrel, azonban úgy vélem, hogy a végén Alonso igazi vetélytársa az előbb említett két pilóta lesz.

2012 Formula–1 Monacói Nagydíj
Dobogósok: 1. Webber 2. Rosberg 3. Alonso

Egészen különleges több szempontból is az idei F1-szezon, kezdve a hat világbajnokkal, a 20 pályával, és akkor még ezekre rátesz egy jókora lapáttal a kiszámíthatatlanság jelensége is. Hat futam után hat győztes, igaz, a sorminta egy kicsit megszakítva azzal, hogy a Red Bull ezúttal másodjára hódította el az első helyet, hiszen tudjuk, már a német is nyert egy versenyt. A mostani futamon sem szakadt meg Schumacher pechszériája, hiszen hiába nyerte meg az időmérőt, az előző futamon elkövetett hibája miatt 5 rajthelyes büntetést kapott, így csak a hatodik pozícióból vághatott neki a futamnak, s ha még ez sem lett volna elég, rögtön a startnál összeért Grosjeannal az autója, és fontos helyeket vesztett ezzel, mi több, a verseny végén drasztikusan lelassult az autója, amiben lehetséges, hogy ez a kis koccanás is szerepet játszhatott. Kicsit csalódottak is lehetünk, amiért nem láthattunk annyi érdekfeszítő mozzanatot, mint az elmúlt öt futamban, vagy éppen amiért "csak" egyszer jött be a Safety Car, ami monacói viszonylatban kevésnek mondható. A pilótákon eluralkodott a taktika, stratégia, gumikímélés, és ezek okán egyik pilóta sem mert igazán kockáztatni. Így tehát már 30 körrel a leintés előtt beállt az első hat sorrendje, azaz a lényegi kérdés hamar eldőlt, habár, az utolsó centiméterig nyílt sisakos játszmának lehettünk tanúi, azonban a szűk kanyaroknak, a túl rövid egyeneseknek és a kis különbségeknek köszönhetően ezen a héten nem örvendhettünk (szabályos) előzésnek. És mint mondtam, ennek fő oka az előzési helyek hiánya. A hiány pedig nyilvánvalóan az utcai pálya adottságából fakad. No de, jó ez nekünk?

2012 Formula–1 Kínai Nagydíj
Dobogósok: 1. Rosberg 2. Button 3. Hamilton

Ha még eddig nem lett volna eléggé összekuszálódva a mezőny, akkor ez után a futam után aztán végleg nem lehet kiigazodni a csapatok közti erőviszonyokról. Iszonyatosan egyben van a mezőny, ezt az is jól mutatja, hogy a verseny vége felé haladva a második és a tizedik helyezett is egy képernyőre férhetett. És bizony ez egy igen jó érzés volt, annak tükrében, hogy tavaly nem nagyon tapasztalhattunk ehhez hasonlót. Az igaz ugyan, hogy Rosberg úgy aratott rajt-cél győzelmet, mint ahogyan azt Vetteltől láthattuk a tavalyi évad nagy részében, de a mögötte levő kialakult káosz teljesen kárpótolt bennünket. Persze jó kérdés, hogy mi lett volna, ha Button kerékcseréjét nem rontják el, de látva azt, hogy ezúttal megoldotta a Mercedes a gumimelegítési gondjait, érzésem szerint Button akkor sem tudott volna 10 másodpercnél közelebb kerülni a finnhez némethez, ha nem kerül be az élbolyba. Mindegy is, ezt már úgysem tudjuk meg, és különben is, már nagyon a levegőben lógott egy Rosberg-győzelem.

2012 Formula–1 Ausztrál Nagydíj
Dobogósok: 1. Button 2. Vettel 3. Hamilton

Ma kora reggel (későn kelőknek: délután) végre eljött a nagy pillanat. Majd' négy hónapnyi böjt után ismét hallhattuk a felbőgő motorok csodálatos zúgását, és ugyan nem voltunk a helyszínen, Melbourne-ben, de szinte a fotelban ülve is lehetett érezni a vérpezsdítő hangulatot. A verseny rengeteg izgalmat tartogatott számunkra, érdemes volt rá ennyit várni. Érzésem szerint nagyon sok fejlődést láthattunk az előző évhez képest egyes csapatoknál, ezáltal sokkal jobban összesűrűsödött a középmezőny, sőt, arra is látok esélyt, hogy az elkövetkezendő futamokban ezek a masszívan teljesítő csapatok egyike megtréfálja a nagyokat. Szóval, itt vagyunk a szezonnyitónál, megannyi manőverrel és kisebb meglepetésekkel.

Priméra División 24. forduló:
Barcelona–Valencia 5–1 (2–1)

Számos bajnoki meccsen, és Leverkusenben is láthattuk, hogy a Barcelona egyik gyenge pontja az, hogy a jobb oldala igencsak sebezhető. Azzal, hogy Dani Alvésra ma nem számíthatott Pep Guardiola, az ellenfél pedig az a Valencia volt, amelyik a szeptemberi bajnokin is a balszélén volt erős, sejthető volt, hogy lesznek izgalmak a Camp Nouban. Kiváncsian várhattuk, hogy a B-csapattól áthozott jobbhátvéd, Montoya hogyan állja meg a helyét. Nos, kiváncsiságunkat hamar kielégítették:

Na igen, Montoya kicsit lemaradt Piattiról, így néhány perc után vezetett a Valencia. A barcelonai válasz azonban hamar megérkezett.

F1 Brazil Nagydíj 2011, dobogósok:
1. Webber 2. Vettel 3. Button

Véget ért a 2011-es szezon is a Formula–1-ben, és ez a hétvége többé-kevésbé az egész szezon tükörképe volt. Vettel már szombaton átadta Mansell rekordját a múltnak, a Red Bull továbbra sem talált érdemi kihívóra, és Massa ma sem végzett a dobogón. Ilyenkor már mindenkit a jövő foglalkoztat, kivéve talán azokat, akik a sportág aktív résztvevőjeként először egy óriási pihenéssel szeretnék lezárni ezt a hosszú, kimerítő évet. Mi pedig spekulálunk, álmodozunk, és kérdezünk.

Kedvelem Vettelt. Nem annyira, mint Kimi Räikkönent, de azért eléggé, és ha már a Ferrari idén is csak a harmadik legerősebb autót rakta össze, hát nem is bánom, hogy idén megduplázta világbajnoki címeinek számát. Megcsinálta, behúzta, ráadásul ezúttal ellentmondást nem tűrően bizonyítva, hogy idén a mezőnyben, és természetesen a Red Bull csapaton belül is ő volt a legjobb. Jönnek most majd persze sokan azzal, hogy az ő autója volt a legjobb, és a többi és a többi, de a technikai sportok terén nyilván a legjobb csapatok szerzik meg maguknak a nagy bajnokokat, még akkor is, ha nem tudnak mind melléjük adni egy-egy brazil fegyverhordozót. Az ifjú Sebastian pedig teljesítette a rá bízott feladatot, és biztosak lehetünk benne, hogy nem lakott jól még ennyivel.

2011 Formula–1 Japán Nagydíj
Dobogósok: 1. Button 2. Alonso 3. Vettel

És végül csak megnyerte. S ezzel minden idők legfiatalabb kétszeres világbajnoka lett. Hm, nem kis tett, de én majd' minden versenyen elgondolkodtam azon, hogy vajon akkor is világbajnok lett volna idén, ha nem egy ilyen csúcsjárgány van alatta? Mármint, nem ilyen fölényesen, hanem csak úgy, simán. Valószínűsítem, hogy nem, de kaphatom rá válaszként a tavalyi idényt is, amikor úgy nyert, hogy az élbolyból 5 pilóta az utolsó versenyig fej-fej mellett haladt, és mégis ő nyert. Illetve, azt is említsük meg, hogy akkor csak az utolsó versenyen, Abu-Dhabiban vezette a pontversenyt, pont amikor kellett; míg idén pont, hogy végig ő állt a táblázat legelején. Fejlődés, persze. De a kérdés számomra az, hogy ő javult fejben annyit, vagy Adrian Newey az autója? Tavaly körülbelül annyit hibázott (vagy talán egy kicsivel kevesebbet), mint most Hamilton. Most pedig igazából csak azt a bizonyos kanadai futamot tudjuk ellene felhozni, mint hibát, csakhogy még akkor is bejött másodikként. Irigylésre méltó, le a kalappal előtte, szép volt, blablabla...

De mi rejtőzik ennek háta mögött? Mi a kulcs? Nos, jó kérdés. 60%-ban azt mondom, hogy az autó és Newey, 35%-ban Vettel, és 5%-ban a mögötte lévő kultusz. A csapat az elejétől a végéig mellette állt, és Webbert háttérbe szorították, még akkor is, ha ezt tagadják. Illetve a verseny utáni nyilatkozatában elárulta, hogy a legnagyobb köszönettel a személyi edzőjének tartozik, aki nem engedte őt kiengedni, elkönnyelműsködni a helyzetet, mindig odafigyelt rá, hogy ne kalandozzon el – és szerintem ez lehet az egyik fontos dolog, ami idáig repítette Sebastiant.

No, de nem akarom én őt magasztalni, hiszen pont én vagyok az, aki leginkább el akarta kerülni ezt a bajnokavatást a mai napon. Meg különben is, ezt már a közvetítésben megtette helyettem más, amit egyébként egy kicsit felháborítónak tartok; mégis, egy pole pozíción mi annyira hihetetlen? Úgy éltették Seb-et, hogy két tizedet hozott a McLareneken, és kilenc ezredet vert a végén Buttonre, mintha most csinálta volna először. Pedig nem. (És természetesen, ha gonoszabb lettem volna, akkor fentebb az arányokhoz 100-0-0-t írok, de az elfogultságnak is vannak határai...)

Formula–1 Belga Nagydíj 2011
Dobogósok: 1. Vettel 2. Webber 3. Button

Az idei év várakozásainak eleget téve telt el ez a remek verseny is. Eme csodálatra méltó küzdelmeket látván, és az állunk erőteljes koppanása miatt riadva keltünk föl a fotelból, mert szinte leírhatatlan az az élmény, melyet manapság a Forma–1 okoz nekünk. Eseménydús, hihetetlen izgalmakkal és körömrágásokkal múlt el a mai délután, miután a hagyományos vasárnapi ebédünket jóízűen elfogyasztottuk. Az eső nem jött, pedig vártuk; helyette inkább hétágra sütött a nap. Ha azt mondom, hogy az idei évben a mai futamon történt a legtöbb esemény, azt hiszem, hogy nem hazudok. Mindenről szót emelni nem lehet, a képtelenség fogalmát úgy, ahogy van, kimerítené. Számítani nem lehetett arra, hogy Schumi az utolsó helyről (!) feljön a végén az ötödikre, hogy Button a 13.-ról a dobogóig kússza fel magát, hogy Rosberg olyat rajtol, amit még nagyon sokáig nem fogunk látni, és arra, hogy a Red Bull kettős győzelmet fog aratni. Én legalábbis biztosan nem, a nyári szünet alatt végig abban hittem, hogy a közvetlen üldözők sokkal közelebb lesznek hozzájuk. De nem így lett, ezért kár is ezen morfondírozni. A verseny ugye – mint már említettem – fantasztikus volt; és minden ember fejében az a kérdés motoszkál leginkább, hogy mi lett volna, ha Hamilton nem esik ki, ha megjön az eső, ha Alonso bejön kereket cserélni a Safety Caros fázis alatt... Nos, ezt nem tudhatja semmilyen halandó élőlény, de az biztos, hogy ettől még az éjjel nem fogunk álmatlanul forgolódni az ágyban, amíg választ nem kapunk rá. Hát akkor, nézzük, miért izzadtunk ennyire.

Sokan kérdezik meg évről évre, hogy minek járok ki egyáltalán a Hungaroringre, amikor az autóversenyzés tipikusan az a sport, amit a tévéből jobban lehet látni. Szoktak még jönni azzal a tévhittel is, hogy a helyszínen eleve követhetetlen minden, meg hogy hamar meg lehet unni, de erre is azt kell mondjam, hogy tizenegy éve nem unom, sőt, idén jobban szórakoztam, mint az elmúlt pár évben. Mivel a sportág mégiscsak belőlünk, szurkolókból él, érdemes egy ilyen hétvége után összefoglalni, hogy a drukker szemszögéből milyen is volt a 26. Magyar Nagydíj. Következzen hát pár kép és pár gondolat, szurkolói szemmel, és a lehető legszubjektívebben.

F1 Magyar Nagydíj 2011, dobogósok:
1. Button 2. Vettel 3. Alonso

Most sem tudom máshogy kezdeni mondandómat, csak azzal, hogy megint egy kitűnő versenyt láthattunk, amiben az a legjobb, hogy ezúttal nálunk, a hazai rendezésű nagydíjon. Szinte lekövethetetlen versenyen vagyunk túl, annyi előzés, megannyi pozícióváltás, szeszélyes időjárás, eszméletlen versenytempó - aminek néha a pilóták sem tudtak eleget tenni. A Red Bull az időmérőt szokásához hűen megnyerte a tejfölösszájú Vettel révén. A McLarenek bizonyultak a hétvégén a legjobbnak, ez már a szabadedzéseken is megmutatkozott, sőt, ha az időmérőn Hamilton nem rontja el az utolsó szektort, akkor még a pole is sikerülhetett volna neki. De nem, így a második rajtkockából indult, ami a poros íve a pályának, amiről elrajtolni még mindig nehezebb, mint az ideálisról. Azonban a rajt kezdetére elcseperedett egy kis eső, ami talán enyhítette a nehezebb íven elinduló versenyzők megpróbáltatásait. Persze így is "előnyben" voltak az 1., 3., 5., 7., 9., stb helyről startolók. A futam az eső miatt a versenyzők szerint hosszabbra sikeredett, meg amúgy is, annyi minden történt, hogy szinte lehetetlen mindenről szót emelni. 

Formula-1 Német Nagydíj 2011
Dobogósok: 1. Hamilton 2. Alonso 3. Webber

A Német Nagydíj nem hazudtolta meg önmagát, így egy izgalmakkal teli, kiélezett csatákat hozó versenyt láthattunk. Volt itt ide-oda előzés, kicsúszás, kilökés, kiesés, boxutcai párbaj, stoppolás. Szóval minden, ami egy remek futamhoz kell. És akkor nem is mondtam, hogy Vettel még a dobogóra sem fért föl, s azt sem, hogy a Red Bullt a McLaren és a Ferrari milyen szépen és okosan felülmúlta...

Formula-1 Brit Nagydíj 2011
Dobogósok: 1. Alonso 2. Vettel 3. Webber

Ismételten egy izgalmas versenyen vagyunk túl, melyen végre nem a Vettel-Red Bull-duó nyert, hanem a ferraris Alonso. Nagyon sok minden történt, már rögtön a rajtnál helycsere az 1-2. helyen, valamint az élmezőny végében is nagy volt a kavarodás, köszönhetően Hamilton és Schumacher remek startjának. Most pedig végig vesszük a futam részleteit. 

Csak azért kérdezem, mert Vettel előnye több, mint tetemes. Alonsoval szemben 99, Hamiltonnal 89, Butonnal és Webberrel pedig 77, ami ugye 3 győzelmet (meg egy kicsikét) jelentene úgy a két fő üldözőnek, hogy a német nem szerez pontot. Nemrégiben Alonso és Hamilton is kijelentette, hogy az idei vb-cím számukra már elúszott. Azonban Lewis és a McLaren most meg azt hangsúlyozzák, hogy mégsem adják fel.

F1 Kanadai Nagydíj 2011, dobogósok:
1. Button 2. Vettel 3. Webber

Négy óra, négy perc és harminckilenc másodperc telt el a mai F1-es kanadai nagydíj rajtjától addig, amíg Button végül megláthatta a kockás zászlót, így most hirtelen szinte lehetetlen mindenre visszaemlékezni. A részletes futambeszámolót majd az Ideális ív blogon olvashatjátok, itt most csak néhány gondolat következzen a verseny kapcsán.

F1 Spanyol Nagydíj 2011, dobogósok:
1. Vettel 2. Hamilton 3. Button

Azt hihettük pár percig, hogy igazi csoda fog bekövetkezni a Circuit de Catalunyán, hiszen Fernando Alonso óriásit rajtolt a negyedik helyről, és az első körben az élre állt. Az első kerékcserék után is tartotta még pozícióját a spanyol, ám amint Vettel kapott egy normális szett gumit, azonnal látszott, hogy vége a dalnak, sőt, mint kiderült, a Red Bullok mellett a McLarenek is jobbak a Ferrarinál. Alonsónak így csak az ötödik hely jutott hazai nagydíján, és egyre inkább úgy tűnik, reménytelen, hogy bárki elvegye a világbajnoki címet Sebastian Vetteltől.

F1 Kínai Nagydíj 2011, dobogósok:
1. Hamilton 2. Vettel 3. Webber

Sokan már két verseny után is elkezdtek fanyalogni az idei F1-et látva, hogy túl jó a Red Bull, nincs igazi riválisuk, és a csapaton belül is olyan jó pozícióban van Vettel, hogy hamar egyesélyessé válhat a világbajnokság. A tegnapi időmérő edzés csak ezt az érzést tetézte, hiszen Vettel megint túl jónak tűnt, ausztrál csapattársa meg a 18. rajthelyet szerezte csak meg. Aztán jött a vasárnap, és Mark Webber mellett Lewis Hamilton is megmutatta, hogy azért világbajnoki cím védője mellett rájuk is érdemes odafigyelni.

A fenti kérdés persze költői, hiszen tudjuk, hogy tavaly ki húzta a rövidebbet a Red Bullnál. Az osztrák F1-es istálló ma mutatta be új autóját Valenciában, ahol ma már el is kezdődnek a tesztek. A csapatbemutatóról készült fotók mindegyikén olyan képet vág a derékMartk, mint akinek zabszemet dugtak a segébe, Sebastian Vettel mosolya viszont őszinte, és úgy tűnik, az ifjú német kész a címvédésre.

Vasárnap délutánonként a Formula-1 és a MotoGP holtszezonjában általában valamilyen régi sztorival szoktunk a témával kapcsolatban előállni, de most nem ezt tesszük, hiszen aki újévkor is a múltat nézi, az teljes mértékben seggel megy a jövőnek. Nézzük inkább azt, mi vár ránk idén a száguldó cirkusz világában, hiszen lesz jó pár újdonság.

Idén a Formula-1-ben a Red Bull Racing csapata bezsebelte az egyéni és a konstruktőri világbajnoki címet is, öt évvel az után, hogy a Jaguar csapatát felvásárolva beszállt a technikai sportok királykategóriájába. Igazi sikertörténet az osztrák energiaital-gyár részvétele a sportban, és most nem pusztán az F1-es babérokra gondolunk, hiszen a márka számos egyéb sportágban jeleskedik. Írásunkban igyekszünk ezekről is szót ejteni, na meg utánanézni, mi tette naggyá Dietrich Mateschitz vállalatát.